Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

Apponyi György Heinrich Haag tanítót a falu egyházközsége, majd a senioratus határozata ellenére helyezte vissza kismányoki állásába, hasonlóképpen úgy kényszerítette az evangélikus gyülekezetre Jákob Klemen lelkészt Johann Wilfinger helyett.

23 Az esperesek és 1746-tól Sipkovits Tóth János püspök igyekeztek ellensúlyozni a földesúri akarat túltengését, több esetben sikerrel léptek fel a lelkészválasztás vagy tanító kinevezésének ügyében. 1723-ban Bárány György mint „actualis senior"a földesúr által Kismányokról kiszorított Schwarzwálder lelkészt Gyönkre rendeli állásba, Sipkovits 1746-ban több cserét hajtott végre a német telepes falvakban lelkészi és tanítói állásokban.

24 A földesúri jog reprezentálódott mind a betelepítések korai szakaszában, 1720-1730-as években, mind a hetvenes években. A földesurak még később is ragaszkodnak a képviselethez lelkész-, illetve a tanítóválasztás ünnepségén. A településen jelentékeny eseménynek számító ünnepi aktuson néha maga a földesúr, de gazdatisztjei személyében képviselete mindig jelen van. Az alkalmat mindig arra használták fel, hogy a földesúr iránti hűségre, a törvények betartására és természetesen az adó és szolgáltatások teljesítésére hívják fel a település lakóinak a figyelmét. Ilyenkor a lelkészek és tanítók jövedelmét pontosan felsoroló dokumentumok ismertetésére is sor került, hogy az egész közösség tisztában legyen a vezetőinek járó szolgáltatásokkal. A lelkészavatás a földesúri befolyás ellenére mindvégig a seniorátus kezdeményezésére történt. A század első felében, mint ezt már több esetben is jeleztük, a Tolna megyében működött lelkészeknek nem lévén püspökük a Dunántúlon, a felvidékre kellett utazniuk, hogy avatásukat ott megejtsék, így került felavatásra 1718-ban a varsádi Jeromos Schwarzwálder, a nagyszokolyi Szilvágyi Mihály 1722-ben, a majosi Sámuel Friedrich Bertám 1722-ben, Ádám Kolb ugyancsak majosi lelkész 1722-ben, a györkönyi Tatay István 1723-ban, a tótkeszii Tomcsányi György 1729-ben.

25 Tolna megye evangélikus településeinek egyházi és kulturális kapcsolata a Felvidékkel, elsősorban Pozsonnyal, Modorral, Miavával, Csehiekkel stb. a század első felében szoros és eléggé rendszeres volt. Ez mint látható, a lelkészavatásban nyilvánult meg. Ezekben a városokban működő lutheránus püspökök készségesen segítették a senioratust. E kapcsolatot a tanítók és jelentős számú lelkész Tolna megyébe küldése bizonyítja, akik között szlovák származásúak és németek voltak döntő többségben. A német és szlovák, valamint a magyar nyelvet jól bírták, s rendszerint nyugati egyetemeken is tanulmányokat végeztek. Végül e kapcsolatok is hozzájárultak ahhoz, hogy az 1720-as évek végéig nagyobb számban, szlovák evangélikus telepesek is kerülnek tolnai lutheránus falvakba. A kapcsolat akkor is megvolt, amikor már a „Dunántúl-Kerület"'püspöke avatta fel a Tolna megyében hivatást vállaló lelkészeket. 23 Uo. 24 Hrabovszky György: Scrinium Antiquitatum. XIII. 25 MEEL Archívum Generális Ecclesiae V. 104. 236-237. p. 39