Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

megalakult gyülekezetek az ugyanekkor szerveződő katolikus egyházmegye vallási türelmetlensége nyomán elszigetelődtek egymástól. A fennálló rendeletek szerint a lutheránus lelkészek az anyaeklézsiának elismert településekről nem mehettek szabadon az ún. filiákba. Sokszor szervezetlenül magukra maradtak. Az egyes német településeken a lelkész- és tanítóhiány miatt tanulatlan személyek működtek a falvakban, akiktől nem volt elvárható, hogy egyházszervezés iránt is fogékonyak legyenek. Súlyosbította a helyzetet, hogy a plébániákhoz hasonlóan a türelmetlenség volt a fő jellemzője a földesurak legtöbbjének. Azok a települések, amelyek népessége német lutheránus bevándorlókból tevődött össze, s bennük önszerveződéssel alakultak evangélikus eklézsiák, ki sem alakult évtizedekig olyan igény, hogy valamilyen magasabb szervezetbe kívántak volna tartozni.

11 Ilyen helyzetben nem meglepő, hogy a földesurak kormányozzák nemcsak a falu általános ügyeit, hanem az egyházközségek életét is. Ez a helyzet 1730-ig általános. Nem találtunk még halvány utalást sem arra, hogy az esperesi jogokat valaki is gyakorolta volna a településen megalakított eklézsiák felett. A kezdetleges viszonyokra jellemző, hogy 1720. január 27-én Krman Dániel egy levélben nevezi ki Bárány György györkönyi lelkészt az akkor ismert tolnai eklézsiák esperesévé. Krman Dániel miavai lelkész, felvidéki püspök volt. Mivel nem volt a Dunántúlon lutheránus püspök, ő láthatta el a superintendensi feladatokat. Nyilván a kormányzat engedélyével. Lelkészek avatására hozzá vándoroltak Tolna német településeiről azok a személyek, akiket az eklézsiák hívólevéllel alkalmazni akartak, de a vármegye megkísérli ezt megakadályozni „képesítésük" hiánya miatt. A lutheránus egyházi élet gyengeségére mutat, hogy Bárány György

12 nem választott, hanem kinevezett esperese lett a Tolna megyei falvakban működő gyülekezeteknek. Szeniczei Bárány György elnökletével már 1725Január 3-án a működő egyházközségek lelkészei Sárszentlőrincen megtartották az első megyegyűlésüket, noha az 1715. évi 30. te. megtiltotta egyházi gyűlések tartását. Mivel királyi engedély nem volt, ez csak úgy lehetséges, hogy patrónusuk Mercy gro/allhatott ezen akció mögött és adhatott engedélyt vagy felmentvényt részükre. Sőt ugyanezen esztendő decemberében újra összegyűltek és egyházszervezeti kérdésekről is döntöttek. E gyűlés határozott arról, hogy Andreas Widder majosi lelkészt jelölték ki a német nyelvű gyülekezetek inspektorává.

12 Ekkor már a következő telepüu Zsilinszky Mihály: im. 419. p. 12 Bárány György életéről és működéséről készült monográfia részletesen ismerteti a kiváló pap életét. Schmidt János györkönyi ev. lelkész: Szenicei Bárány György a nagy pietista sárszentlőrinci lelkész és tolna-baranya-somogyi evangélikus egyházmegye megszervezőjének és első esperesének élete és munkássága 1682-1757. Paks, 1939. 97. p. 13 Már igen korán találunk arra példát, hogy az egyházszervezésnél tekintettel voltak a különböző nemzetiségűekre. Az 1610. évi zsolnai zsinaton, mivel „ a királyságban különböző gyülekezetek voltak magyarok, tótok és németek, ezért a superintendensek mellé külön inspektorokat választottak, akik a püspök mellett mintegy helyettesi (vicariusi) minőségben képviselik a gondjaikra bízott gyülekezeteket, de a püspök alárendeltjei, papavatást nem végezhettek." (Holuby-Krizsém: A régi zsolnai ág. hitv. egyházközség történetének rövid vázlata. Bp. 1910.18. p.) 34