Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

gyei gyülekezetek ellen. Halálakor alig volt lutheránus gyülekezet, amelyik nem valamelyik plébánia joghatósága alá került. Kortársa Padányi Bíró Márton veszprémi püspök kíméletlen eszközökkel küzd saját egyházmegyéjében, amelyhez Somogy is tartozott, a protestáns szervezetek ellen. 1744-1762 között 44 templomot, illetve imaházat szerzett vissza a protestánsoktól és tizennyolcat romboltatott le. Ha vizitációra ment „...még a saját papjai is dobogó szívvel várták, hát még a protestánsok...

u A tolnai gyülekezetek papjai elvándoroltak, sőt számtalan településről a tanítót is elköltözésre kényszerítették. A tanító nélkül maradt Bikácson bába oktatta titokban a gyermekeket.

15 Az egész Dunántúlon, így Tolna vármegyében is a legerősebb protestánsellenes fellépésekre 1740-1750 között került sor. Miskei Ádám nemesdömölki lelkész és esperes is azt írta a maga egyháztörténetében, hogy Jőleg 1748-1749-ben sikerült a püspöknek a »pesti comissio« óta plántált gyülekezeteket megsemmisíteni, különösen Tolna-Baranya-Somogyban, elűzvén azok lelkészeit átadták e gyülekezeteket a plébánosoknak... "}

6 A legtöbb lutheránus német nemzetiségű egyházközség, illetve filia pedig a „pesti comissio" azaz 1721 után keletkezett. A Tolna megyéhez tartozott mekényesi német gyülekezet ellen a pécsi püspök hajdúi fegyveresen léptek fel. A lelkészt és tanítót elköltözésre kényszerítették és az imaházukat a püspök elvette, s noha nincs lutheránus lakoson kívül más a faluban, katolikus templommá szentelik fel. Az egyházközséget flliaként a katolikus bikali, majd valamivel később a lengyeli plébánia alá rendelik, természetesen a meghatározott jövedelmek fizetésére kötelezve őket.

17 1744-ben szorítják ki Szeniczei Bárány Istvánt Izményből. Sipkovits vizitációjáról készült jegyzőkönyv szerint: „...a gyülekezetbe ordináltatott lelkészül Bárány István, aki azonban innen elűzetett..."

19

. 1743-ban a Zombán megszervezett katolikus plébánia előzménye, hogy elveszik imaházukat, betiltják az egyházközség működését, s mint ezt részletesebben bemutatjuk, Orosházára vándorolnak.

19 A Fehér vármegyei Vájta lutheránus gyülekezetét 1746-ban tiltják be. A magyar-szlovák etnikumú községből Miszlai András lelkészt és Kiss Péter tanítót elűzték.

20 14 Péhm József: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora. A veszprémi egyházmegye múltjából. 2. szám. Zalaegerszeg. 1934. 469. p. (Lásd még Századok. 1935. évf. 346. p.) 15 GVKL Kéziratok Vl-b. 157. p. „...Ha az engedély nélküli taníttásra fény derűit, a vármegye a helytartótanács egyenes utasítására pénzbüntetéssel súlytotta a gyülekezeteket." 16 Payr Sándor: i. m.: 303. p. 17 MEEL Protocollum Venerabilis Contubernii Tolnensis. 548. p. A hiteles másolatot Schmidt készítette 1933-ban MEEL ÜL c. 19.10. p. alatt volt található az eredeti. 18 MEEL Dunántúli Egyházkerületi Levéltár. Hrabovszky György: Scrinium Antiquitatem. XIII. Kézirat másolatát lásd: GVKL Schmidt-Tomka hagyaték. V-10/102. 19 Sántha Károly: i. m. 18-19. p. Továbbá Brüsztle J.: i. m.: IV. k. 913. p. Hrabovszky Gy.: i. m. kézirat xm. 20 MEEL Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye. Sárszentlőrinci Evangélikus Gyülekezet ir. 155/b. ak. Halotti ak. I. k. 1740. „Rákászlegényként halt meg." 27