Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Ordas Iván: Egy család asszimilációja • 249

ban. A jelenlegi dán királynő a Taksony fejedelemmel nagyjából egy időben élt Kékfogú Haraldtól származik. Ezerkétszáz év során alighanem változatos értékű ősöket mutathat fel. Ami a nemzedékek sorát illeti, bizonyára nálunk is szép számban akadtak, akik nem voltak méltók erre a megkülönböztetésre. Maradván a Géczyeknél, a minden tiszteletet megérdemlő várkapitányok, thökölyánus és rákócziánus lovastisztek mellett ott szerepel közeli oldalágon a Báthory Gábor meggyilkolását szervező Géczy András is, akit Bethlen Gábor fejeztetett le. Ugyanígy a Lőcsei Fehérasszony, aki Jókaihősnőnek megfelelhetett ugyan, de aligha volt példamutató egyéniség, hanem inkább kettős kémnő. A Balkánról jött szerbek számára, bármilyen dúsgazdagok voltak, lenyűgözőnek számított az „igazi" magyar nemesség ősisége. A tulajdonképpen csak címzetes huszárkapitányi rangot kapott (tehát három aranycsillag viselésére ugyan jogosult, de főhadnagyi zsoldban részesült) apám számára apósa huszártábornoki rangja is. Némi elgondolkodásra érdemes a ma már anakronisztikus királyhűség. Király hosszú évszázadok során mindig volt, a hozzávaló hűség a legtermészetesebb. Persze amikor ez a király Habsburggá változott, a hűséges Géczyeket ez cseppet sem gátolta Thököly, Rákóczi szolgálatában. Eközben nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon királyellenes szabadságharc nem volt. Ide értve a királyhű Rákócziét épp úgy, mint 1848/49-et, melynek lelki megosztottságában nem utolsó szerepet játszott a korai trónfosztás. Ez azonban nem a királyság intézményére, hanem csak az uralkodóházra vonatkozott. Legitimistának vallotta magát Horthy Miklós is, miközben cseppet sem korrekt eszközökkel teremtette meg a saját hatalmát. Apám élete végéig felségárulónak tartotta és ebben a maga királyhűségének alapjáról igaza is volt. A királyhűség és királyhűség között azonban nagy eltéréseket lehetett felfedezni. Apámék és apai nagyszüleim részéről valamiféle ájult hódolatot az őket felemelő Habsburg-ház előtt. A Géczyeknél és Vidosoknál az uralkodóház létének puszta tudomásulvételét, hiszen ők már az Árpádok- az Anjouk-, a vegyesházbeli királyok és a Jagellók idején is már régen nemesek voltak. Ami viszont számukra hasznossá és rokonszenvessé tette szerb és német felmenőimet, az kétségtelenül amazok gazdasági ereje volt. A gazdasági körülményeknél jól megkülönböztetett határokat tudok megjelölni. Az elsőbe a szerzők, a másodikba a megtartók, a harmadikba a felélők tartoznak. A szerbeknél az aktív és minden jel szerint nagyon tehetséges szerzők a kereskedők voltak. Köztisztviselővé vált nagyapám már csak megtartó, de véletlenül se gyarapító. Hazafias hadikölcsön-jegyzésének pozitívumát nem vitatva -, bárcsak kis részben az ő pénzén - nem vásárolják meg az akkori Margit-rakpart 52. és Podmaniczky utca 61. sz. nagy bérházakat, akkor ez a megtartás is vitatható lenne. Önálló kereskedelmi tevékenységből folyvást gazdagodni, vagy szép alispáni nyugdíjból és lakások bérbeadásából megélni nem ugyanaz. 258