Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Ordas Iván: Egy család asszimilációja • 249

tát volt kénytelen vívni ellenük, akik ekkorra már a Duna vonalának hosszán letelepedtek és egészen Szentendréig, püspöki városukig, telerakták azt máig álló, többnyire gyönyörű műemlékeknek számító templomaikkal. Rákóczi hadvezére, Károlyi Sándor egészen Zentáig szorította viszsza őket. Ekkor Mihajlovity felmenőim még egész biztosan nem voltak itt. Később, békés célú, de ilyenként is rendkívül eredményes kalmárokként érkeztek. Valószínűleg a XVIII. század 40-es éveinek végén, vagy az 50-esek elején. Erre abból következtetek, hogy Mihajlovity Miklós, két testvérével, 1792. július 26-án kapott nemességet, amikor már verseci esperes volt, tehát érett kort feltételező meglett ember. A nemesség adományozásával két évet vártak, vagy két évig őröltek a császári adminisztráció malmai. Az érdemeit ugyanis II. József 1789-1790-es nem jól sikerült török hadjáratával összefüggésben szerezte. Közben az 1791. évi XXVII. törvény szentesítette a már élő gyakorlatot, és a görögkeletieket teljes jogú egyház híveiként fogadta el. Az esperes örökölhetett valamiféle kalmárkodó szellemet az apjától és ezt tovább örökítette utódaira is. A nemesség ugyanis a császári lovasságnak eladott, valószínűleg nagy mennyiségű zabot jutalmazta. Ami katonailag fontos lehetett ugyan, de hőstettnek aligha minősíthető. Apja, Sándor, első ismert ősünk, még a szerb fennhatóság alatti területen kalmárkodott és vesztette életét, mert a törökök felakasztották. Elmúlása még az akkori felfogás szerint se lehetett dicső, mert a kivégzés nagyszámú sertés ellopása vagy rablása miatt történt. Ez ajószág táplálkozási szempontból a mohamedán törököket aligha érdekelhette, mint érték azonban minden bizonnyal igen. Dokumentumokkal nem igazolható az az információ, melyet a II. világháború alatt apámtól szóban kaptam. Eszerint vagy Mihajlovity Sándor vagy Miklós nagyszámú ivadékainak egyikétől származott volna a vad magyarellenes Mihajlovity Drázsa, jugoszláv királyi csetnik tábornok, akit viszont Tito végeztetett ki. Mihajlovity Miklós 1792-es nemesi diplomáját a II. világháború előtt én apámnál még láttam. Ennek természetesen semmi köze nem volt az elmagyarosításhoz, ez a Habsburgoknak cseppet sem lévén érdeke, hanem az ekkor már valószínűleg igen jómódú családnak az uralkodóházhoz kötését szolgálta. Sikerrel. A görögkeleti szerb egyház politikai, pontosabban nemzetfenntartó szerepe a teljes szerb történelem során kimutatható, aminek részletezése most itt nem lehet feladat. így csak az uralkodóházhoz kötés sikerült, egészen apám 1972-ben bekövetkezett haláláig, de vallásbeli változtatás a legcsekélyebb sem. Házasságok is kizárólag görögkeleti családokkal köttettek: Raskovics, Nikolity, Theodorovity, Kosztits. A család az esperes fia idején hagyta el Versecet, bár maradt egy ág Pancsován is. Mihajlovity József vászonkereskedő útvonala - egy bácskai, zsablyai - földbirtokvásárlást leszámítva, követte a többségét és egészen Pestig vezetett. A Váci utcában máig áll az úgynevezett Fekete Kutya háza, ami éppúgy dédapám tulajdona volt, 252