Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

azonban részéről bűnügy (aliquid Criminale) forogna fenn, úgy visszaküldendő (T. i. a vármegyéhez - Szita L.) megbüntetés végett..."? Majd május 18-án intézkedett a főbíró, hogy a vármegye segítségével fogattassák el a varsádi prédikátor.

4 Ugyanekkor rendelte el a vármegye a nagydorogi református lelkész elfogatását, állítólagos „istenkáromlás miatt". Ezek a fellépések valószínű öszszefuggésben lehettek Bohus Imre ez év áprilisi vizitációjával, amelyet Nesselrod pécsi püspök megbízása alapján végzett a Tolna megyei protestáns gyülekezetekben is. Az egyházlátogatás után hívták fel a vármegye figyelmét az újonnan szerveződő protestáns községekre. A vármegye gyűlésén a varsádi evangélikus lelkész és a nagydorogi református Mocsay János ügye egy tárgyként szerepelt. Noha Schwarzwáldert fél évre börtönbe zárták, s reverzálist csikartak ki tőle, s olyan nyilatkozatot, hogy elhagyja a vármegyét, és a kálvinista prédikátort is kiűzték a megyéből, mégis mindkettő később visszatért. Ezt követően a földesurak tiltották ki őket birtokaikról. A vármegye az 1722-ben végrehajtott német telepítések nyomán kialakult lutheránus egyházközségek, s a megerősödőben lévő kálvinista gyülekezetek ellen, 1725-ben Simontornyán tartott közgyűlésen hozott határozatot. A reformátusokat alaposan korlátozták az egyházi szolgáltatások végzésében, a lutheránus lelkészeknek két heti türelmi időt adtak arra, hogy hagyják el a vármegyét és az országot, mivel külföldiek". Ezt a határozatot azonban a vármegye nem tudta végrehajtani, mivel egyrészt Száraz György lutheránus földesúr (Paks!), a királyi kancellária referendáriusa erőteljesen fellépett az ügyben, másrészt Claudius Mercy is, mivel új telepítéseinek döntő része lutheránus német jobbágy volt.

5 Egyes birtokokon azonban nem sikerült biztosítani a lutheránus prédikátorok működését, így pl. a majosi Andreas Kristoff Widdernek el kellett hagyni a falut. 1726-ban a vármegye közgyűlése ismét fellépett a protestáns falvakban szerveződött kálvinista és lutheránus egyházközségek ellen. Keszi, Nagyszokoly, Sárszentlőrinc, Kölesd, Kalaznó, Kistormás, Zomba, Cikó községekben korlátozták a lelkészek működését és jogilag a plébániák alá rendelték.

6 Bárány János püspök szerint csak Gyönk és Varsád falukban volt lehetséges tovább működtetni az eklézsiát, a többi helyen átmenetileg megszűntek.

7 A kialakult protestánsellenes helyzetben Bárány György is „emigrálni" kényszerült. A Somogy megyei Dörgicsére vándorolt.

8 Az esperes kiszorítása a vármegyéből felkeltette a kormányzat figyelmét, továbbá Mercy is ke3 TMÖL Protocolla congregationum II. k. 1722.147. p. 4 TMÖL Protocolla congregationum n. k. 1722.189. p. 5 Payr Sándor: i. m. 354. p. 6 TMÖL Protocolla congregationum II. 1726. 7 Payr S.: i. m. 369. p. 8 Payr S.: i. m. 254. p. 25