Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Ordas Iván: Egy család asszimilációja • 249

Ordas Iván EGY CSALÁD ASSZIMILÁCIÓJA „Családom a közeli Bácskából jött, eléggé bonyolult úton. Bennem, fiamban és az egyik unokámban azt hiszem végérvényesen »eltolnaisodott«. A Bezerédjek, a Barcák és Scultétyek egyébként is atyánkfiai, így azt hiszem, hogy az itt következők helytörténeti adalékként is felfoghatók." Az „asszimiláció" átalakulás, a környezethez hasonulás, a korábbi hovatartozás és sajátosságok részben vagy egészben történő feladása árán. Természettudományi összefüggései más témakörhöz tartoznak, maradjunk a nemzetiségbelieknél. Jóval később, már napjainkban, a társadalmiaknál is. A szokásostól elütően és cseppet sem marxistán használva az így is értelmezhető „deklasszálódás" kifejezést. Történelmi okokból az asszimilálódás a magyarságot különösen érintette („befogadó nemzet") és napjainkban is érinti. A nagy egészre vonatkozó, minden szempontból elfogadható, hiteles adatok éppúgy nem állnak rendelkezésemre, mint valószínűleg senkinek sem. Lehetne foglalkozni a kabarokkal, jászokkal, besenyőkkel, kunokkal és még ki tudja hányféle náció tagjaival. Ilyen jellegű tanulmány megírására kellő történelmi és demográfiai képesítés híján különben se lennék alkalmas. Abban a szerencsés helyzetben vagyok azonban, hogy családom esetében az adatok tömege van a birtokomban, melyek a lehetőségek határai között hitelesnek mondhatók. így mintha cseppjében birtokolnám a tengert. Esetünkben családom színmagyar része asszimilálta a szerb és német ajkúak utódait. Ez majdnem annyira rejtélyes, mint a magyarság egészére vonatkozóan, melynek már régen be kellett volna olvadnia más népekbe, ehelyett ő olvasztott másokat. Az ebből a szempontból minden bizonnyal fontos, ha ugyan nem sorsdöntő szerepet játszó parasztság részesedése esetünkben egyelőre elhanyagolható. A magát sokáig kizárólagos nemzetfenntartónak valló középnemességé annál nagyobb. Apai (férfiági) őseim között a XVIII. század utolsó harmadáig bezárólag véletlenül se lehet mást találni, mint szerbet. Egy-két dalmátot, horvátot és lengyelt leszámítva. Még az én eredeti nevem is 1949-ig Michailovits (korábban Mihajlovity) volt. Ezen a részen még előfordulnak Kosztitsok, Petrovicsok, Aradszkyak, Trifonovicsok, Nikolityok és Raskovicsok. Egytől egyig görögkeletiek, amiről még szó lesz, mint a magyarrá asszimilálódás legfőbb gátjáról. Akadnak még oldalágon Maximovitsok, Zakók, Komarnitzkyak és Ertlek. Utóbbi kettő lengyel, német és római katolikus. 249