Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

csoportja, bár ez a folyamat nem ment konfliktus nélkül. A gazdasági összeírások, a házi adóösszeírások jól mutatják, hogy az úrbéri földeket a jobbágyok falvanként kapták és a közösség adózott. Ez megfelelt Tolnában, Somogyban is annak a helyzetnek, hogy egy-egy település, így mindenekelőtt a lutheránus falvak állandó mozgásban, migrációban voltak. A falu lakossága állandóan növekedett, de cserélődtek az egyes családok is. Jelentős csoportok migráltak, amelynek a lutheránus német falvakban is az ún. „törzsökös öröklésiforma "volt egyik döntő oka. A legidősebb fiú örökölte a birtokot, a többi bizonyos jussának kézhezvétele után megkísérelt más területen, más faluban letelepedve gazdasághoz jutni, amely rendszerint szőlő bérlésével kezdődött. Délkelet-Dunántúl három megyéjében Tolna vármegye német népessége tűnik ki a migrációban leginkább. Ezen belül is a lutheránus falvak népessége a legerőteljesebb költöző. Mint számos esetben erre utaltunk, azért jellemző ez, mert a türelmi rendeletig a gazdasági és családstruktúra mellett a protestánsellenes egyházmegye és vármegye megszorításokat alkalmazott ellenük. Egyházközségeik működését betiltotta, egyházi értelmiségüket üldözte, vagy működésük elé akadályokat gördített. így állt elő az a helyzet, hogy a térség migrációjában élenjártak. Baranya és Somogy megyék lutheránus német falvainak így váltak ők, a tolnaiak, többségi lakosaivá. 23