Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)
Dobos Gyula: Tolna megye az 1956-os forradalom után (Tények és adatok a megtorlásról) • 191
vember 12-én. Másnap páncélautókon, harckocsik kíséretében Tamásiba szállították őket, ahol a szovjetek megyei parancsnoksága működött. Egy hétig igen nyomorult körülmények között tartották a letartóztatottakat. Egy hét múlva az oroszok átadták őket a megyei vezetőknek: Papp Lajos Pb.-titkárnak, Sziráczki (?) rendőrkapitánynak, akik hazahozták őket Szekszárdra, ahol „Barátságos kézszorítással váltak el tőlük'* 5 November közepén az egész megyében nagyszámú letartóztatás történt. 26 A letartóztatottak többségét - részben, mert a hírre az AKÖV dolgozóinak kezdeményezésére sztrájk kezdődött, amely hamarosan a megye ipari, közlekedési üzemeire, bányáira kiterjedt - részben, mert teljes volt a bizonytalanság a forradalom alatti tevékenység megítélésében - rövid kihallgatások után szabadon engedték. 27 Decemberben a novemberinél is nagyobb számú letartóztatásra került sor. A szovjetekkel megerősített, jelentős számban volt ÁVH-sokból alakított rendfenntartó egységek a családok százainál tartottak házkutatást. A lakosság körében steppelt vattakabátjukról felismerhető karhatalmisták, „pufajkások" brutális, embertelen viselkedésükkel vívtak ki kétes hírnevet maguknak. A megyében folytatódott a sztrájkhullám. A december 10-én kezdődő akcióban fontos szerepet vállalt a Bonyhádi Központi Munkástanács élén Tamás Istvánnal. Mivel a megyei főügyész nem talált elegendő „ellenforradalminak minősíthető cselekményt, nem indult bűnvádi eljárás a letartóztatottakkal szemben, többségüket hazaengedték. " 28 Ezzel egy időben a megyében folytatódott a vezetői magatartások felülvizsgálata, a pártfunkcionáriusok után a rendőri állomány következett. A vizsgálatok eredményeként elbocsájtották azokat, akiket az állomány a forradalom idején szavazás, vagy sorsolás útján a kapitánysági forradalmi tanácsba delegált. Egyaránt ellenforradalmi minősítést kapott, aki csak bekerült és az is aki aktívan dolgozott a bizottságban. Ez utóbbiakra később még újabb tortúra várt. 1957. január 4-től megkezdődött a tanácsi apparátus 40-45%-osra tervezett leépítése. Főszempontnak a politikai megbízhatóság számított. A józanabbak felvetették ugyan a szakmai felkészültség fontosságát, de a megyei pártvezetés véleménye az volt, hogy „szakmai képesítés ne védhesse meg az ellenforradalmárokat. " 29 Az év utolsó hónapjában több ezer darab kézifegyvert és mintegy 500 kézigránátot gyűjtöttek össze Tolna megyében. Ezeket a laktanyákban és a rendőrkapitányságokon helyezték el, azaz ahol eredetileg is voltak. 1957 januárjától a megyei vezetés hangvétele megváltozott. Láthatóan elhatározott szándékká vált az elhúzódó sztrájkok megszüntetése, a mun25 Uo. 3. p. 26 Pl. a nagyszokolyiakkal a Tamási fogházban találkoztak Nagy Istvánét Uo. 27 TMÖL XXXIII/201. PA 1. (X. 17.) 1956. 28 TMÖL XXXIII/201. Gy/D/3. Bonyhád. 29 TMÖL XXXIII/201. PA 1. (ÜL) 7./1957. 199