Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Kováts Jenő: Tolna (vár)megye állategészségügyi igazgatása és állat-járványvédelme 1780-1980 között • 165

építése követte, így valamennyi járási székhelyen működhetett ilyen berendezés. A fertőző állatbetegségek megelőzése és behurcolásának akadályozása érdekében a Földmívelésügyi Minisztérium 242.212/1941. V. 2. sz. rendelete értelmében a m. kir. honvédség által a keleti hadműveleti területen zsákmányolt lovakat csak kétszeri malleinezés és háromszori tenyészbénaságra irányuló vérvizsgálat kedvező eredménye alapján lehetett áruba bocsátani. Ezeket a vizsgálatokat az illetékes m. kir. honvédalakulat parancsnoksága volt köteles elvégeztetni. Egy későbbi rendelkezésben a tenyészbénaságra irányuló vérvizsgálatok számát négyre emelték, mivel az orosz lovakkal a betegséget ténylegesen behurcolták az országba. Tolna vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1942. november 10-én kelt határozatában jutalmat állapított meg a törvényhatósági m. kir. állatorvos és a járási m. kir. állatorvosok részére, mivel a háborús igénybevétel következtében nagymértékben lecsökkent állatorvoslétszám miatt nagy munkát kellett végezniük a megye állatállományának a megóvása érdekében. Az állatorvosok katonai behívása miatt a Földmívelésügyi Minisztérium 170.052/1943. V. 3. sz. rendeletével kötelezte a még otthon lévő helyhatósági állatorvosokat, hogy a téli gazdasági tanfolyamokon elsősegélynyújtó előadásokattartsanak. A cél az volt, hogy az így kioktatottak állatorvos hiányában is tudjanak némi segítséget nyújtani állatok megbetegedése esetén. A

II. világháború vége felé dr. Szebényi János utolsó jelentése a ragadós állatbetegségekről 1944. november 22-én kelt. Ezt követően nemcsak az ő jelentései hiányoznak a levéltári anyagból, hanem a Tolnamegyei Hivatalos Közlöny sem jelent meg egészen 1945. június 28-ig. Bár ettől kezdve a Közlönyben található állat-egészségügyi jelentéseken még Szebényi aláírása szerepel, ezek a jelentések azonban nem tőle származnak. Nevét nyilván csak odaírták a jelentés végére, ugyanis Szebényi 1944 végén, a front közeledésekor a megyéből elmenekült és nem is tért vissza többé. 1945. szeptember l-jétől új szakember került a megye állat-egészségügyi szolgálatának az élére, dr. Barabás István, megjelölése „megyei állatorvos". Ő nagyon nehéz körülmények között vette át a hivatalát. Tolna megyében ekkor a ragadós száj- és körömfájás 10, a rühösség 61, a sertéspestis 16, a baromfipestis 11 községben volt hivatalosan megállapítva. Hozzájött ehhez az újonnan behurcolt takonykór és tenyészbénaság. A súlyos helyzet érthető is, hiszen a megye hosszú ideig hadszíntér volt, állatorvost alig lehetett találni, hiányoztak a megelőző védőoltások, kevés volt a gyógyszer és az oltóanyag. Dr. Barabás István rövid ideig töltötte be hivatalát, 1946. január 15-ével dr. Áts Kálmán állat-egészségügyi tanácsos váltotta fel, de az ügyeket ő is csak 1946. szeptember 26-ig vitte. Ekkor dr. Pozsonyi Miklóstnevezték ki megyei főállatorvosnak, akit a földmívelésügyi miniszter az év végén állategészségügyi tanácsossá léptetett elő. Ő1949. október 7-ig dolgozott ebben a beosztásban, amikor is a földmívelésügyi miniszter dr. Révész Kálmánt bízta 186