Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Kováts Jenő: Tolna (vár)megye állategészségügyi igazgatása és állat-járványvédelme 1780-1980 között • 165

Az 1865-ös évről készült negyedéves jelentésekben már Sass István emlékezett meg az állat-egészségügyi helyzetről. Sajnálatos tény, hogy az eredeti megyei főorvosi jelentések csak elvétve találhatók meg a megyei levéltárban, ugyanis a vármegye ezeket továbbküldte az illetékes minisztériumnak, másolat nem maradt róluk. így javarészt az alispáni jelentésekben foglalt állat-egészségügyi rovatra kell támaszkodnunk, melyet az alispán a Törvényhatósági Állandó Bizottságnak küldött. Ezek a jelentések viszont a Sass István adta információkra épültek. Sass beszámolói idővel annyira lerövidültek, hogy szinte értéktelenné váltak. A kevés megmaradt negyedévi jelentésnek a végén az állategészségügyet elintézte egy-két sorban, pl. így „nem történt semmi érdekes", „ha némely kórtüneteket leszámítunk, eléggé kedvezőnek mondható "stb. A megyében dolgozó állatorvosokról, személyi kérdésekről szó nem esik. Hol vannak ezek ajelentések Tormay Károly briliáns összeállításaitól? Egyébként az 1860-as években Tolna vármegye állategészségügyén végighúzódott a keleti marhavész elleni küzdelem, most már ezen a néven említve. Az állat-egészségügyi tárgyú iratok 80%-a ezzel a betegséggel foglalkozott (5. sz. mell.). A megyei vagy járási főorvos járványos állatbetegséggel kapcsolatos eljárás esetén mind gyakrabban vonta be a helyszíni vizsgálatokba az „okleveles barom-orvos-kovácsot", a községi baromorvost, a „diplomatikus állatorvost". De szerepük csak a boncolásra, a diagnózissal kapcsolatos véleménynyilvánításra korlátozódott, intézkedési joguk nem volt, sőt esetenként a helyszínelő jegyzőkönyvet sem íratták velük alá. Az ország katasztrofális állatjárványhelyzete (tenyészbénaság, takonykór, de főleg a rendkívüli károkat okozó és ismétlődő keleti marhavészjárványok) ekkor már elkerülhetetlenné tette a hatékony, önálló állat-egészségügyi szolgálat felállítását, annál is inkább, mert az időközben kiadott állategészségügyi rendelkezések és részintézkedések nem vezettek eredményre. Az önálló és független magyar állategészségügy az 1867-es kiegyezésnek köszönhette létrejöttét, miután az Andrássy-kabinet nemcsak a birodalmi (osztrák) Belügyminisztériumtól, hanem a magyar egészségügyi rendészettől is különválasztotta és a közigazgatás (ma államigazgatás) külön ágaként afóldmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fennhatósága alá rendelte az állategészségügyet.

15 Az első kormányban (1867) a földmívelésügyi tárcát elvállaló Deákpárti Gorove István a korábbi országos főállatorvost, az 1859. évi Helyhatósági Szabályrendelet elkészítésében is közreműködő Zlamál Vilmost (1803-1886) kérte fel a központi állategészség-rendőri teendők ellátására, majd 1869-ben a minisztériumban önálló állategészség-rendőri ügyosztályüétesített és annak vezetésével Lipthay Istvánt bízta meg. Lipthay érdeme, hogy hosszas előkészítés és tárgyalások után végre megszületett az 1874. évi XX. te, az első magyar állat-egészségügyi törvény. 15 Karasszon D.: Lipthay István szerepe az önálló magyar állategészségügy szervezetének kialakulásában, Magyar Állatorvosok Lapja, 1987. 42./5./299-305. p. 170