Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

dus Ulbert, s onnan vándorolt tovább Kölesdre, valószínű 1775-ben. Szabó Ádám pápai szabómester 1753-ban telepedett le Kölesden.

14 A Mercy birtokról készült összeírás 139 személyt vett számba. 28%-uk Tolna vármegyei továbbvándorló volt, tehát első hazája volt Tolna megye. 24%-uk közvetlen németországi helységekből vándorolt be. Az összeírásba foglalt személyek 35%-a Hessenből, közelebbről Hessen-Darmstadtból érkezett, 8%-a Badenből, 5% Württembergből jött valamelyik Mercy birtokhoz tartozó településre. Néhány Schleswigből vagy más észak-németországi területről.

15 Kölesdi névsorra pillantva látható, hogy a többi Mercy birtoktól eltérően, egy kevert népességű településsé fejlődött az összeírás éveire, azaz a század közepére. Evangélikus német-magyar település lett, a bevándorlók lutheránus magyar, és szlovák telepesek voltak. Az 1750-es években betelepültek közül mindössze egyetlen személy jött közvetlenül a szászországi helységből, a többi a szomszédos lutheránus falvakból, illetve valamelyik magyarországi településről.

16 Kölesd 18. század derekán gyors fejlődésnek indult, nem véletlen, hogy elsősorban iparos népesség vándorolt be, mert az Apponyi uradalom figyelemre méltó építkezéseket kezdett.

17

1730-ban országos vásár tartására kapott jogot.

18 Eredményesen kereskedtek hallal, egész Bécsig szállítottak. Nagyszékely Azok közé a Tolna megyei települések közé tartozott, ahova a bevándorlók és a telepítettek döntő számban református németek voltak. Mellettük azonban figyelemre méltó számban lutheránus német jobbágyok is kerültek a török utáni faluba. A telepítő Styrum-Lymburg grófvolt. A nagyszékelyi református németség és lutheránus jobbágyok rokonai a nánai, kalaznói és tormási református illetve a lutheránus lakosságnak. Főként Felső-Hesszenből érkeztek. Pesthy Frigyes egykorú eredeti egyházi forrásokat másolt le 1864-ben készült helységnévtárába, amelyből hitelesen tudósít a németség betelepítéséről is.

1 14 TMÖL Ö 352. Conscriptio illorum qui a Tempore ultimo Gregalis Hottus conscriptionis in Dominó Excell. Dni. Gralis. Comitis a Mercy Domicilia fixerunt in Processu Völgysegiensi peracta Anno 1756. 15 TMÖL Ö 352. Továbbá Christop Fichtner: Untersuchungen zur Einwanderung in die Tolnau. Südostdeutsches Archiv. München 1991/92. XXXTV/XXXV. Bánd. R. Oldenbourg Verlag. 181-199. p. 16 Heimler-Spiegel-Schmidt: Deutsches Luthertum in Ungarn. Düsseldorf 1955. 60. p. Továbbá Weidlein: im 68. p. Végül Gottlob Schoun: Die Nordöstliche Türkéi. Ein Beitrag zur Geographie des deutschen Bauertums im heutigen Südungarn. Stuttgart, 1936.47. p. 17 Daróczy: i. m. - Tolna vármegye Közigazgatási leírása. I. k. 34. p. 18 Korabinsky: Geogr. Hist. Lexikon. 324. p. Az 1767. évi úrbéri összeírás szerint: a családok száma 169. Telki állománya: 38 2/8. belső telek 77.1055. h. szántójuk és 3361/2 rétjük volt. A magyar etnikum többségben volt a némettel szemben. Lásd Daróczy i. m.: 41. p. 1 Gaál... 274-282. p. 149