Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

Az 1724. évi adóösszeírás már felsorolja a betelepült német jobbágyok és zsellérek neveit, akik „exFranc", illetve ,francones"utalással szerepelnek.

7 Az összeírtakról tudjuk, hogy a Kun Földesurasság telepítette német katolikusok voltak.

8 A lutheránus németek migrációja mögött nyilván az állhatott, hogy ugyanebben az időszakban jöttek létre erős lutheránus települések, ahol számukra a kontraktusok mind gazdasági, mind vallási téren mindent garantáltak. A Kun-, majd Perczel-birtokon ezekre nyilván nem számíthattak.

9 Kölesd Tormás részletesebb településtörténeti bemutatásánál több összefüggésben került elő Kölesd is. Egyrészt a rendelkezésünkre álló kevesebb adat miatt, másrészt Tormásnál megismertek következtében Kölesd telepítésének kérdése rövidebb kifejtést indokol. A török hódoltság utolsó időszakában Kölesd népességének döntő része rác telepes volt, akikhez 1690-ben újabb szerb etnikum csatlakozott. A kamarai birtokirányítás idején ismét szerb családok letelepedéséről tudunk.

1 1702-ben királyi leirat gróf „Zinzendorf Venzelin János" birtokába helyezte a falut. 1719-ben Tormással együtt még mint prédiumot említik.

2

1720ban az ország felsőbb megyéiből érkeztek telepesek, akik magyarok és szlovákjobbágyok lehettek. Közöttük lutheránus szökött jobbágyokat is találhatunk, akik a Pálffy uradalomból jöttek. Egy feljegyzés szerint Zsámbékról és simontornyai uradalomból is vándoroltak magyar református és lutheránus jobbágyok Kölesdre. Innen a Zsámbék utca elnevezés. Földváry László

3 szerint Zsámbékról Zichy Péter birtokáról érkezett telepesek református magyarok, akik vallásüldözés elől jöttek el, míg a simontornyai költöző jobbágyok a Pálffy-féle jobbágyok. Láger László lelkész a kistormási egyházközség levéltárában talált irat alapján közölte, hogy Kölesden 1719-ben Bárány György szentlőrinci (Sárszentlőrinc) lelkész tartotta az első prédikációt és Dénes Mihályt ordinálta tanítónak. Az ő kéziratban maradt krónikája az első tormási 7 TMÖL Ö Conscriptio Domestica C. Tolnensis, 1724. 8 Gustav Schmidt-Tomka: Beitráge zur Geschichte des evangelischen Seniorats in der Schwábischen Türkéi. München, 1976. Die Deutschen aus Ungarn. 10. No., 10-11. p. Lásd még: Rogerius Schilling: Ansiedlung der Deutschen in Rumpfungarn. Bp. 1928. 66. p. 9 Valamikor német lutheránus családok kerülhettek Cikóra. A ráckozári anyakönyvekben az 1780as években felbukkannak cikói jobbágyok, akik házasságot kötöttek. így Michael Kaczstátter, Martin Reicher 1789-ben. Továbbá Andreas Wiesner, J. Georg Chrot 1796-ban. Chrot volt a cikóiak pásztora, aki közben visszautazott óhazájába és visszatért ismét Cikóra. MEEL Egyházaskozári Evangélikus Gyülekezet ir. b. ak. Esk. ak. 58. p. 1

MOL Kamarai Lt. C. D. Kölesd. 1690. 2 TMÖL Protocolla Congregationum n. köt. 400. p. 1719.1702. évi Zinzendorfbirtoklásra lásd Történelmi Tár. 1909. 34. p. 3 Földváry László: i. m. 71. 146