Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

termények elszállítását is nekik kellett végrehajtani közmunka gyanánt. A háborútól sújtott, rosszul táplált falusi lakosság a hadimunkák és a beszolgáltatás mellett még közérdekű munkát is kénytelen volt végezni. Emiatt is érkeztek tömegével a panaszos - mentesítést és engedményt - kérő levelek az elöljáróságokra. A Közellátási Felügyelőség vezetője március végén a következőket írta a miniszternek: „A vármegye élelmiszerkészletére vonatkozó pontos és számszerű adatokat nyújtani még nem tudunk, mert a szinte szünet nélkül tartó katonai beszallasolások és az átvonuló csapatok a lakosságnak saját megélhetésére szánt készleteit is igénybe veszik... az orosz katonai hatóságoknak Tolna vármegyével szemben támasztott követelése több, mint amennyi a vármegye területén található. ...meghaladja az egyes járásokban illetőleg községekben a gazdaközönség teherbírását... a vármegye északi járásaiban a lakosság éhezik. "

u A főispán feljegyzése is hasonló tartalmú. A januári frontáttörés miatt a megye északi - Dunaföldvár, Simontornya, Tamási - járásaiban a harcoló csapatok élelmezéséhez szükséges terményeket és állatokat igénybe vették. Az ottani készletek oly mértékben kimerültek, hogy a helybeli lakosságot a megye más részeiről kellett élelmezni. A főváros ellátására gyűjtött élelem elszállítását nem tudták biztosítani, mivel a Vörös Hadsereg lefoglalta a megye valamennyi szállítóeszközét. Ugyancsak orosz felügyelet alatt álltak a malmok. Mivel a lakosság központi ellátása nagyon lassan és akadozva haladt, mi sem volt természetesebb az éhező lakosság részéről, mint hogy útra keljen és saját maga gondoskodjon élelmezéséről. Az ország újból a cserekereskedelem korát élte. A fővárosiak vidékre utaztak élelemért, vagy a falusi rokonok kerekedtek fel élelemmel megrakodva budapesti hozzátartozójuk megsegítésére, no meg a legszükségesebb iparcikkek beszerzésére. A válságos időszakok velejárója volt a feketekereskedelem; megjelentek a kiszolgáltatott emberek vámszedői is. Oly mértéket öltött az „effajta kereskedelem", hogy a helyi lakosság érdekében az önkormányzatok megtiltották az élelemnek kézipoggyászként való kiszállítását a községekből, a megyéből. A közellátási miniszter azonban úgy látta, hogy ez a főispáni rendelkezés veszélyezteti a főváros ellátását, és szigorú hangvételű leiratban utasította rendre a megye első számú állami alkalmazottját és mondta semmisnek az általa kiadott rendelkezést. A főispán-kormánybiztos a megye lakosságának helyzetét ismerve próbálta védeni őket, de mint állami tisztviselő a kormány utasítását volt köteles betartani. így került szembe a hivatali fegyelem és a segítőszándék. Az önfenntartásért folyó küzdelem során azonban minden lehetőséget megragadtak az emberek, hogy élelemhez, létszükségleti cikkekhez jussanak, így folytatódott tovább a küzdelem még a nyári hónapokban is hivatal és egyén, hivatal és főhatóság között a rendeletek megkerüléséért, illetve betartatásáért. A főispán tartotta magát az előírásokhoz és bármilyen könyörgő-kérő beadványt is kapott, a rendeletekre és az ország helyzetére hivatkoz98