Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

les és kitűnő férfiakra esett, „...kiknek mind becses erkölcsi, mind szilárd politikaijelleme, tisztán buzgó hazafisága, értelmi tehetsége, higgadt ítélete, felfogásunk széles láthatása, ismereteik tágas köre és így mindenképp avatott készültsége mint meg annyi kellékek és megkívántatóságok a törvényhozói pályára"- szól Sztankovánszky főispán barokkos jelzőkben tobzódó értékelése.

73 Más megyékben (például Sopronban és Vasban) az volt a gyakorlat, hogy a megválasztott képviselő - ha megyei vagy városi tisztséget viselt - lemondott addigi megbízatásáról. Erre a pincehelyi kerület képviselője, Bartal György (1820-1875) is kísérletet tett, de a főispán az „átalakulási rövid időszak"'bizonytalansága miatt, valamint a „nyilvánult közóhajtás "tekintetéből az alispánt szándékától való elállásra kérte, amit az - a „nagy kapacitalasnak köszönhetően " - meg is tett.

74 1861. március 16-ra tehát megvolt az a hat képviselő, akiket Tolna megye küldhetett a szabadságharc utáni első országgyűlésre. A kutatóban joggal merül fel a kérdés: hajlandók, képesek voltak-e ezek az új honatyák 1848 szellemének őrzésére, átmentésére. A nyolc 1848-as képviselő közül ketten kerültek az 186l-es parlamentbe: a kölesdi kerületben Perczel István (1848-ban Bonyhádon választották meg pótlólag); a pincehelyiben ifjabb Bartal György. Nem lehetett már képviselő az 1856-ban elhunyt Bezerédj István (Szekszárd), s a még az emigráció kenyerét fogyasztó Perczel-fivérek: Mór (Bonyhád) és Miklós (Kölesd). A Tolna megyei képviselők tényleges szereplése az 1861-es országgyűlésen újabb tanulmány tárgyát képezheti. Most csupán annak a megállapítására szorítkozunk, hogy az országgyűlés legkritikusabb (ha úgy tetszik: minősítő) szavazásánál - 1861. június 5.: felirat v&gy határozat legyen-e a képviselőház válasza az uralkodói leiratra - a Tolna megyeiek közül ki hogyan foglalt állást. Deák Ferenc Jeliratipártjával" szavazott Bartal György, Kurcz György és Ürményi József; az immár elhunyt Teleki László „határozati"javaslatát fogadta el Perczel István, Perczel Vince és Szluha Benedek. Epilógus 1861. augusztus 19-én, a képviselőház LXVIII. ülésén olvasták fel az uralkodó, Ferenc József „sajnálkozó "leiratát, amiért olyan követeléseket támasztottak, „...melyeknek hordereje a megengedhetőség határain messze túl terjed", ezért a feloszlatás mellett döntött. Az „...erőhatalomnak tettleg ellene nem szegülhetünk"- érvelt Deák Ferenc; de szétrajzó képviselőknek azt tanácsolta, hogy „...a Ház által elfogadott óváshoz" ragaszkodjanak.

75 A remélt „kiegyenlítődésre" még várni kellett. 78