Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

ja nem volt arra, hogy meghálálja "a zsidóság 1848-49-es szereplését. Például úgy, hogy törvényerőre emeli a Szegeden 1849-ben hozott emancipációs jogszabályt. Említettük, hogy 1861-ben 5%-kal kevesebben, 10 240-en íratták be magukat a ránk maradt választói névjegyzékekbe. 1848-hoz viszonyítva csupán egyetlen kategóriában, az iparral, pénzügyletekkel foglalkozók esetében látunk növekedést (16,8%-ról 24,36%-ra). Ugy tűnik, itt már érvényesült az a jelenség, miszerint a neoabszolutizmus elsősorban a politikai, s nem a gazdasági életben jelentett megmerevedést, visszaesést. Az sem elképzelhetetlen, hogy ez a gyarapodás a többi, a kevésbé korszerű kategória rovására történt (például 1848-ban a régi jog szerint választók 11,48%-át vették lajstromba, 1861-ben csak 8,63%-át). Nem számottevő a földdel, házzal rendelkező választópolgárok mennyiségének csökkenése (67,97%-ról, 63,57%-ra); az értelmiség 3,44%-a pedig azt bizonyítja, hogy ez a társadalmi réteg változatlanul bele kíván szólni a politika alakulásába (1848-ban 3,8%). A tolnai viszonyokat, adatokat a dunántúli palettára helyezve azt látjuk, hogy a „régi jog" szerint szavazók tekintetében (számában) Vas (18,1%) és Sopron (10,3%) mögé szorul, s csak a kis Mosón megyét előzi meg. Persze korántsem biztos, hogy a modernizáció (polgárosodás) küszöbén ez különösebben megnyugtató jelenség lenne. A legalább negyed jobbágyteleknyi földdel rendelkező választók arányában Tolna az utolsó helyre szorul Mosón (79,4%), Sopron (74,2%) és Vas megye (69,83%) mögé. A kézművesek, iparral és üzlettel foglalkozók tekintetében viszont listavezető (Mosón 13,1%, Sopron 11,3% és Vas 8,41%). Ezt a képet azonban mindenképpen rontja az értelmiség alacsony száma: Tolnában 3,44%, míg Vasban 3,66%, Sopronban 4,2% és Mosonban 4,46%. A legalább egy egész jobbágytelekkeliendelkezők száma Tolna megyében 214. A legtöbb a szakcsi kerületben található: 132 (két község külön is említhető: Szakcs 29, Kónyi 19 személy); ezeket követi a kölesdi kerület a maga 44 választójával (benne Pálfa és Tormás 10-10 fővel), a pincehelyi 37 (Regöly 29 fővel). A szekszárdi a feltüntetett egyetlen egész sessiojával, és a jelöletlen paksi kerület e szempontból nem vehető számításba. Az 1848-ban összeírt 268 telekhez viszonyítva ez csökkenést jelent (a bizonytalan összeírás miatt nehéz megítélni, hogy minek tekintsük ezt: gazdasági, szociális lemorzsolódásnak vagy az összeírással szembeni fenntartásnak, tartózkodásnak). Ha lehet, még elszomorítóbb képet mutat az iparosok, kézművesekkategóriája. Ámbár a kép jelen esetben sem reális, a meglévő adatokból az mégis megállapítható, hogy a foglalkozási fajták közül a kovács került az első helyre (27 fő), megelőzve a molnárokat (19) és a takácsokat (18). Megbízhatóbb az értelmiségiek választói kategóriája. Változatlanul a tanítók, tanárok voltak a legtöbben (82 személy), második helyen egyformán a lelkészek állnak (64), harmadikon ajegyzők (47). A további sorrend: Uradalmi tiszttartók (34), ügyvédek (11) és orvosok (9). A nem éppen modern foglalkozási ágazatok. 76