Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Varsányi Péter István: Tolna megye az 1848-as és az 1861-es választások tükrében • 59

marasztalta azokat a megyei mozgalmakat, amelyek nem a várakozásának megfelelően reagáltak a Diploma „megbékélési és kiegyenlítési szándékára". Ferenc József a tiltakozást először az indulatok „elfojtott kitörésének", a régen nélkülözött „köztevékenység felhevülésének" tulajdonította, de néhány törvényhatóságnál azt kellett tapasztalnia, hogy a bizottságok megválasztásakor olyan személyek nevei is elhangzottak, akik a birodalom és az uralkodó „kiengesztelhetetlen ellenei", akik az ország békéjét összeesküvéssel és „vakmerő lazításokkal" veszélyeztetik. Az Októberi Diplomában foglaltakhoz ragaszkodva rendeli el: az olyan bizottmányokat, amelyekbe „határainkon kívül tartózkodó hűtlen és felségsértő" egyéneket választanak, érvényteleneknek kell tekinteni; az 1848-as törvények „tettleges foly amatosítására" \xknyuló kísérleteket el kell tiltani, azokat a legkomolyabb eszközökkel meg kell akadályozni. „Ha az ilyen törekvések miatt az országgyűlés megnyitása halasztást szenvedne, a felelősséget magától eleve elhárítja" - szól az uralkodói leirat.

43 Elemi erővel tört fel e „királyi"rendelkezést követően a megyék tiltakozása. Feliratok sora született a megyegyűléseken (50 megye és két terület), megannyi kiállás az 1848-as törvények mellett, tiltakozás a megbékélés pózában tetszelgő neoabszolutizmus ellen. Mindez annak ellenére történt, hogy Vay kancellár megkeresésére Scitovszky János hercegprímás is figyelmeztette a megyéket: ne nehezítsék meg a „továbbfejlesztés nehéz munkáját". A harci riadót éppen az a megye, Esztergom fújta meg, amelynek örökös főispánja maga a hercegprímás volt: el kell dönteni, hogy a megyék tudomásul vegyék-e a leiratot vagy feliratban válaszoljanak rá.

44 Tolna megye is a tiltakozók táborát növelte. Tolna megye válaszának (vagy ha úgy tetszik: feliratának) megfogalmazására a február 4-i bizottmányi ülésen került sor. Az Októberi Diplomát a megyei képviselők azért nem tudják elfogadni, mert az ellenkezik a hazánk jogállását szabályozó eddigi törvényszékkel (konkrétan: a pragmatica sanctióval, az 1790: X. és 1827: III. törvénycikkel, továbbá I. Ferencnek az osztrák császári cím felvétele alkalmával kiadott manifesztumával (1804. augusztus 15.); és „hazánkfőkormányzását" az 1848 áprilisában szentesített törvények által eltörölt „nem felelős és nem független testületekre"bízz3i (megsértve ezzel az 1848: III. te. 6. és 23. §-át). Nem fogadják el e megyékre vonatkozó elmarasztaló szavakat sem, mert - legalábbis szerintük - „...a törvénynek szentségét, forradalmaknak ezen egyetlen zárkövét, mindenekfelett cselekvéseikben tisztelni és tiszteltettni, s ez által a népnek bizodalmát a beállott fordulatnak üdvös volta iránt megnyerni fő kötelességüknek tárták".*'

5 A császári intelemben - már ami a megyebizottságba beválasztott 1848-as emigránsokat illeti - a Tolna megyeiek találva érezhették magukat, hiszen például Bonyhádon így tisztelték meg a még idegen földön tartózkodó Perczel-fivéreket: Mórt és Miklóst. Magyarázatuk szerint jogos volt „elszakasztott testvéreik" bizottmányi taggá választása, mivel előttük csak az a bűnös, „...ki a törvénynek rendes útján, illetékes bírája által elmarasztalta71