Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5
Cserna Anna A SZTANKOVÁNSZKYAK BIRTOKSZERZÉSE Az 1606. évi bécsi és zsitvatoroki békét követően békésebb időszak köszöntött az országra. A középkori katonai szervezet felbomlóban, és a köznemesség fegyveres szolgálatára egyre kevésbé volt szükség. Az új kor új nemességét már a kereszténységet védő lovagi eszme nem mozgósította, a végvári élet már nem vonzotta. 1 Egy harcos korszak leszárult, és a köznemes többé nem szorult a főúr várainak védelmére, így ftiggőségi viszonya is lazult. A familiáris viszonyból kiszakadva pedig kénytelen volt feladni korábbi életmódját. Ez a változás a köznemesi társadalom átalakulását, mozgását eredményezte. A Habsburgok és a porta, valamint Bocskai és az udvar közötti egyezség meghatározta a magyar politikai életet hosszabb távon, és állandósította a királyság és Erdély különállását. Ebben a viszonylagos nyugalomban, különösen a királyi Magyarország vármegyéiben, a kedvezőbb élet feltételei megadattak. A főurak barokkos pompával vették körül magukat, építkeztek, luxustárgyakat vásároltak. A birtokos nemesek is lakályosabbá tették otthonaikat, beköltöztek a városokba, ahol polgári szokásokat vettek fel. 2 A létbizonytalanságba került köznemesek számára különösen ígéretesnek bizonyult a kényelmes városi élet, a királyi vármegyék biztonsága. A királyi Magyarországra tömegével menekültek nemesek a hódoltsági területekről, a török fenyegette Zaránd, Szörény, Krassó, Közép-Szolnok vármegyékből. A bihari nemesség ugyancsak a török portyázásai elől keresett itt menedéket. 3 A köznemesség nemcsak a török, nemcsak a végvári szervezet visszafejlődése miatt küszködött megélhetési gondokkal, hanem az okok közé sorolhatjuk a gazdasági viszonyok romlását, a hajdúk pusztításait, Bocskai és Bethlen hadjáratait, a minimális igényeket sem kielégítő kisbirtokokat. A birtokát gyarapítani nem tudó nemes is a városban vélte megtalálni a boldogulását. A század utolsó harmadában pedig a felszabadító háborúban végképp tönkrement vidékeken ezrek hagyták el házaikat, hogy Győr, Komárom, Pápa ... stb. jól védett falai mögött vészeljék át a nehéz időket. Az armalisok nagy tömegű adományozása tovább növelte a bizonytalan helyzetű nemesek körét. Az önfenntartás ösztöne azután különböző mozgalmakba hajtotta vagy vándorlásra kényszerítette őket. 4 Az előző generációk számára a katonai pálya még a biztos jövőt jelentette, az utánuk jövőknek már csak ideig-óráig biztosított megélhetést. Az új helyzet más életformát követelt. Szembesültek azzal a ténnyel, hogy újra kell fogalmazniuk a lehetőségeiket. A köznemesi státus vonzereje ugyan 5