Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Először a főiskolára mentem, a Bischofsholer Damm-ra. A főiskola épületeinekjelentős része romokban hevert, de a megmaradt részben folyt a munka, megindult az oktatás. A dékáni hivatalban udvariasan fogadtak. Amikor megtudták, hogy állatorvos vagyok, felajánlották, hogy azonnal jó állást biztosítanak, csak maradjak ott. Sok kolléga elesett a frontokon, számosan eltűntek, vagy hadifogságban vannak, szükség van minden kézre. Megköszöntem a szívességüket, de velük is közöltem, engem csak egy érdekel, a hazamenetel. Megnéztem az intézményt, majd rövid városnézésre indultam. Egyik utcában a falon plakát hirdette, hogy a helyi színházban a „Herz im Neapel" című darabot adják. Sikerült jegyet szereznem, így megvolt az esti szórakozás. Ismeretlen szerző gyengécske darabja volt, gyenge színészekkel, de színház volt. Megaludtam az Asylban és másnap reggel továbbutaztam. A zónahatáron semmiféle ellenőrzés nem volt, nem is vettem észre, mikor értünk át az angol megszállási zónába. Arra azonban többször is sor került, hogy leállították a vonatot, a férfiakat kiszállították és mindenkinek megkézték a bal karját. Még mindig folyt a keresés az SS tagjai után, 10 hónappal a háború befejezését követően. Az ujjlenyomatos angol nyelvű, amerikai bizonyítványommal mindenütt eredménnyel igazoltam magam. Hannoverből Bremenbe utaztam. A nevezetes Hanzaváros kevés sértetlen épülete közül kiemelkedett szépségében a Rathaus, a városháza patinás tömbje. Mint egy ékszerdoboz úgy nézett ki, a tetején megzöldült réz borítással. Megcsodáltam még a városi mérlegházat. Innen továbbutazva rövid időre megálltam Bremerhafenben is, teljes nevén Wesermünde-Bremerhafen, mely Hamburg után Németország második legnagyobb kikötője, a Weser folyó torkolatában fekszik. Hatalmas áruforgalmat bonyolít le, jelentős, mint halászkikötő is. Következő állomáshelyem az Elba torkolatában Cuxhafen volt. Itt ömlik az Elba az Északi-tengerbe, tengeröbölnyire kiszélesedve. Cuxhafenbe este érkeztem. Maga a város semmi különlegeset nem nyújtott, így nem is akartam itt hosszasabban időzni. Még világosnál lementem a kikötőbe és a menetrenden kikerestem, hogy mikor megy reggel hajó Hamburgba. Találtam is egyet, melynek indulása másnap reggel 8 órakor volt. Ezután éjszakai szállás után néztem. Ez nehezebb volt, mint gondoltam. Egy félig lebombázott Flak-Turmhoz irányítottak, ahol a betonkolosszus egy épen maradt helyiségében lehetett az éjszakát tölteni. Fekhely nem állt rendelkezésre, viszont nagyon hideg volt. A helyiség közepén egy vaskosárban ugyan koksz izzott, de mintha ott sem lett volna. Aludni nem lehetett, az izzó koksz büdös volt. Az éjszakára összeverődött társaság beszélgetéssel töltötte az időt, mindenki az élményeit mesélte. Soha ilyen összetételű gárdával nem volt dolgom. Legnagyobb érdeklődés egy középkorú, szakállas, erős testi felépítésű férfi szavait kísérte. Ruházatáról rögtön meg lehetett állapítani, hogy tengerésszel van dolgunk. Elmesélte, mostjött vissza Izland partjaitól, ahol néhány halászhajóval nagyobb zsákmány reményében több hetet töltöttek. Nem valami eredményes volt az útjuk, állandó viharban hajóztak, ami a halászást lehetetlenné tette. Hihetetlenül kimerülten értek vissza. Egyhamar nem is kíván tengerre szállni. Mellette volt hatalmas tengerészzsákja, megtömve holmijával. 283