Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

voltak az újratelepülő Tolnában, és ez a néhány család alkotta a vármegye vezetését. Az érdekeik és a közösségük tudata szétszakíthatatlan szövetségbe fogta össze őket. A középbirtokos körbe különböző úton jutottak be aszerint, hogy a betelepülésük mi módon történt. Azonban vagyoni helyzetük alakulása és az öröklési szokásaik miatt a sorsuk eltért. A Sztankovánszky család élettörténete és birtoklása sokban különlegességet mutatott a többi megyei birtokoshoz viszonyítva. Liptóban élt, és a birtokadományt nyert köznemesi család megélhetése a katonáskodásra épült. Ez az életforma a XVII. század végére felszámolódott. A török után berendezkedő ország más körülmények között, más lehetőségek elé állította a nemességet. Kicsit is vállalkozó típusú nemes előtt a birtokos státus, az „ úri lét"mint elérendő cél szerepelt. A társadalomban a származás, a föld, a rang voltak az értékrendszer egyedüli mértékegységei. Azok és főleg a birtoktalan nemesek, akik ezt tudomásul vették - mint pl. Sztankovánszky András -, hivatalt vállaltak. A birtokszerzésnek ez volt az egyik járható útja. Az útkeresésük iránya nem lehetett más, mint Nyugat, Észak-Nyugat és innen Dél-Dunántúl, ahol a gazdátlan birtokok hevertek. Aki minél előbb megtette ezt az utat, annál előbb alapozta meg egyéni és családja jövőjét. A konszolidáció után a nemesek hamarosan rádöbbentek arra, hogy az udvarnak nem mindenkire volt szüksége és főleg nem feltételek nélkül.

51 Az 1720-as években a társadalom mozgása lelassult, és a nemesség elhatárolódása nagyjában befejeződött. Az ellenzéki szerepben fellépő, ugyanakkor saját érdekein túl nem látó vármegyei vezető réteg is az udvar felé fordult. A Sztankovánszky családban sem volt nyoma a kurucos hagyományoknak. A társadalmi pozíciójuk stagnálása vagy a lemaradásuk következett volna be, ha nem ezt tették volna. A királyhűséget és a városi polgárt jellemző vállalkozói kedvet adták tovább leszármazottaiknak. A nemzedékről nemzedékre átörökített életszemléletük segítette át őket a történelem nehézségein. Szinte sohasem szűnt meg a birtokgyarapításuk. A kedvezőtlen természeti és pénzügyi adottságok ellenére mindenkor a birtok gazdaságosságára törekedtek. A XIX. század első felében elkezdődött a birtokos nemesség földbirtokainak aprózódása, anyagi züllése. A Sztankovánszkyak ettől megmenekültek. Időben áttértek a majorsági gazdálkodásra, és ezenkívül a gondosan tervezett öröklési rendjük és gyermekáldásuk gátat vetett a birtok felosztódásának. Az a kevés úrbéres föld és a szolgáltatások elvesztése nem borította fel a gazdálkodásukat, anyagi helyzetükben komoly romlást nem idézett elő.

52 A família a nemesség gerincét adó „benepossessionatus"rétegbe küzdötte fel magát a XVIII. században. A polgári forradalom idején akaratuk, szándékuk ellenére ismét a vezető réteghez csapódtak. A XIX-XX. század fordulóján a nemesség történelmi funkciójának átalakulásakor, a „dzsentri világban" a birtoknagyságuk szerinti nagybirtokos életformát élték. Azon kevesek között tarthatjuk számon őket, akik mind társadalmi rangjukat, mind a birtokaikat 200 éven át töretlenül megőrizték. 28