Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Másnap reggel meg akartam nézni a sebet, de mire felkeltem, Henrik barátunk eltűnt már. A házban lakó hentestől tudtam meg, hogy hajnalban kezében kis motyójával Passau irányába távozott. Ekkor jöttem rá, hogy az egész velem történt barátkozás a műtét kedvéért volt. Vajh, ki rejtőzhetett a nyilván hamis név alatt? Hónapokkal később Passauban egy ismerősömnek elmeséltem az egész történetet. 0felhívta figyelmemet nyomatékosan, hogy mélységesen hallgassak a dologról, mert az amerikaiak felfogása szerint büntetendő cselekményt követtem el, segédkezet nyújtottam egy olyan valaki meneküléséhez, akit esetleg háborús bűn terhel. Ugyanis nem ismerősünk volt az egyetlen, aki ehhez a megoldáshoz folyamodott. Az amerikaiak előtt ismeretes ez a próbálkozás, van aki cigarettával égette ki a tetoválást. Maga a heg is elég ahhoz, hogy az illetőt lefogják. Persze ezen az alapon olyan személyeket is le lehetett tartóztatni, akik soha nem voltak az SS tagjai, de éppen azon a helyen egyéb okból kifolyólag, pl. átlőtték a karját, heg volt található. Hát így jártam a magyar SS-katonával. Közben ismeretségi körünk egyre bővült, újabban már a hölgyek terén. Az egyik uszályon megismerkedtünk K. Ilonával, aki a kassai színház szubrettjének mondta magát. Többen is kezdtünkjárni hozzá. Harminc év körüli jó kedélyű, csinos hölgy volt. Ennek az ismeretségnek azonban elég hamar vége szakadt. Ugyanis 2-3 hét múlva rájöttünk, hogy nemcsak mi vagyunk szívbéli ismerősei, hanem kegyeit széles körben osztogatja. Ezt már nem bírtuk gyomorral és egyik napról a másikra elmaradtunk, többé nem is találkoztunk vele. Következő ismeretségünk a heiningi templommal kapcsolatos. Már említettem, hogy barátságba keveredtünk Fazekas Laci tábori lelkésszel, akit mi elneveztünk „csata-pap "-nak. Elmesélte, hogy vasarnaponkint Heiningben miséz elsősorban a magyarok részére, de ez mindig olyan nagy csendben folyik le. Jobb lenne orgonaszóval. Mivel Alasztics Tibor barátom jól zongorázott, elvállaltuk a vasárnapi misére az orgonálást és az éneklést. En inkább csak a fújtatót kezeltem, mert kappanhangom csak rontotta volna az áhítatot. A következő vasárnapon el is kezdtük. Rendben volt minden mindaddig, míg a mise közepén el nem értünk ahhoz az üresjárathoz, amikor éneklés nincsen. Ezt az ügyes kántorok különböző dallamokkal szokták kitölteni. így csinált Tibor is. Egyszer csak azonban rémülten hallottam, hogy a „ Csak egy kislány van a világon" című szerelmes dalt játssza. Nem vette volna ezt senki sem észre, ha a környékbeli magyarok nincsenek ott a misén. Fazekas Laci az oltárnál hirtelen megfordult és haragos pillantásokat lövellt felénk. Tibor észbekapott és váltott a dallamban. Mise után bűnbánóan mentünk a sekrestyébe, de Laci nem is engedett szóhoz jutni bennünket: - Van nektek eszetek, egy olyan misén, ahol magyarok is jelen vannak, ilyen dalt játszani? Nagyon leteremtett bennünket és szent ígéretünket vette, hogy ilyen melléfogásra a jövőben nem kerül sor. Kimentünk a templomból, ahol még néhányan beszélgettek a misehallgatók közül. Köztük volt két 20 év körüli helyes lány is, akik amikor megláttak bennünket, pukkadozni kezdtek a nevetéstől, nyilván ők is felismerték a misén 263