Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

különösen megörültünk, mert ez állandó hiánycikk volt. Nem értettük, hogy a fosztogatók miért nem vitték magukkal. Örömünk azonban nem sokáig tartott. Öreg vasutas barátunk felvilágosított bennünket, hogy ez a szappan a gázkamrákban elpusztított zsidók testzsiradékából készült és jó lesz, ha visszavisszük. Szerencsére még egyet sem használtunk, mindet visszaraktuk a ládákba, ahonnan kivettük. És hogy öreg barátunknak igaza volt, hamarosan kiderült. Nem is olyan sokára megjelent egy zsidó küldöttség teherautóval és a Lagerhausban található összes szappant elszállították. Éppen arra jártam és kérdésemre elmondták, hogy ez a szappantömeg végeredményben emberi testek maradványa, tehát ünnepélyesen elfogják temetni. Hát ilyeneket is produkált ez a háború. A Lagerhaus melletti hatalmas területen rengeteg hordóban gyanta és rézgálicvolt, nem kellett senkinek. Odébb óriási göngyölegekben ujjnyi vastag gumilapok. Ez utóbbinak nagy hasznát vettük. Kiderült, hogy remek nyári szandált lehet belőle csinálni. A lábfejet tartó pántot gombostükkel szegeztük a talprészhez, a gombostű nagy dobozokban a raktárházból rendelkezésre állt. Alig voltunk egy hete Schaldingban, amikor lakótársakat kaptunk, igaz csak rövid időre. A Budapestről kitelepített mérnökhallgatók egy kis csoportja futott be. Szívesen fogadtuk őket, hely az iskolában bőven volt. Nagy örömünkrefelfedeztük közöttük Stefanecz Gyuszit, zalaegerszegi gimnazista osztálytársunkat. Hiába, kicsi a világ és vándorolt egész Európa. A továbbiakban nagymértékben szaporodott magyar ismerőseink száma, csak néhány fontosabbról emlékezem meg. Savanyú Teriék szomszédságában lakott egy nagyon kedves idős házaspár, Küttel Dezső bácsi, kőszegi gyógyszerész aranyos feleségével és fiatal menyével. Az ifjú meny Issekutz Béla, kiváló gyógyszertan professzor lánya volt. Velük kapcsolatos egy érdekes esemény is. Egyik éjszaka nagy kiabálásra, sikoltozásra ébredtünk. Egy női hang a katonai rendőrség (Military police) után kiabált. Gyorsan lerohantunk, de már nem volt ránk szükség. Kiderült, hogy berúgott néger amerikai katonák akartak betörni Dezső bácsiék lakásába. Nyilván a fiatal meny vonzotta őket. Mire mi leértünk, egy jeepen odaért már az amerikai katonai rendőrség. A támadókat a helyszínen gumibottal összeverték, majd megbilincselve a jeepbe tuszkolták és elvágtattak. Ez volt az egyetlen atrocitás, amit amerikai katonák részéről tapasztaltunk A Lagerhaus környékén lévő barakkokban az amerikaiakjúnius vége felé magyar hadifogolytábort állítottak fel. Idehozták a hazatelepítésre szánt, amerikaifogságba esett magyar katonákat. Itt szállást és ellátást kaptak. Minden eshetőségre számítva, mi is felvetettük magunkat a névsorba, de be nem költöztünk. Mi csak operettfogságnak neveztük az egészet. Az itt lévőket csak látszatból őrizték, mindenki akkor és oda ment, ahová akart, a kapu állandóan nyitva volt. Különösen kedélyes lett az élet, amikor megérkezett a táborba a magyar tábori színház egy részlege. Valahonnan zongorát is szereztek és ettől kezdve minden hétvégén, szombat este előadást is tartottak. Más szórakozás itt nem akadt, így természetesen ezeken mi is mindig részt vettünk. Persze nem összefüggő darabokat adtak elő, hanem kis jeleneteket, melyek egy részét ott írták, 256