Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Április 24-én kora reggel hatalmas robbanásokra riadtunk. Gyorsan magunkra kapkodtuk ruháinkat és kirohantunk. Kiderült, hogy a németek felrobbantották a Regen előtti völgyön átívelő viaduktot, hogy ezzel is lassítsák az amerikaiak előrehaladását. A robbanás nemcsak a viaduktot, hanem az alatta folydogáló patakra épített vízimalmot is romba döntötte. Hát megint helyünkbejött a háború. Rövid idő múlva megjelent felettünk egy lassan köröző felderítő gép, eleinte a német Storch-nak véltük, annyira hasonlított hozzá. Hamarosan kiderült azonban, hogy az amerikaiakfelderítő repülőgépe volt, mely felülről megfigyelt minden mozgást és rádión bemondta a célpontokat az általunk nem látható tüzérségnek. Elkezdődött a tüzérségipuhítás, tartott vagy egy óra hosszat. Balszerencsénkre néhány kollégánk figyelmeztetésem ellenére kitódult a tanya kapuján a szabad térre, hogy megfigyelhessék, mi is történik. Igen ám, de a felderítő gép nyilván őket is észrevette és egyszerre csak azt észleltük, hogy a lövedékek a közelünkben kezdenek becsapódni. Mondanom sem kell, hogy a terep pillanatok alatt üres lett. A lig hallgatott el a tüzérség, amikor meghallottuk a bombázó gépek mély moraját. Hat gép jött, leszórták bombaterhüket a megadott célokra. Ezek másfél-két kilométerre lehettek tőlünk, de a robbanásoktól itt is remegett a föld. Alighogy a bombázók eltűntek, másfajta motorzúgásra lettünk figyelmesek. Közeledtek az amerikai páncélosok, tornyuk mögé felkapaszkodva a gyalogság. Mindenki, nyilván az amerikaiak is azt gondolták, hogy a tüzérségi tüzet és a bombázást nem élhette túl senki és gyakorlatilag nem lesz már német ellenállás, a páncélosoknak már csak a megszállás lesz a feladata. De nem így történt. Amint az első páncélosok a városka közelébe értek, hirtelen lövészkutakból vagy lövészteknőkből kiemelkedtek az odatelepített német katonák és páncélököllel kilőtték az első amerikai páncélosokat. Hihetetlen lövöldözés támadt, amiben a tankágyúktól a géppisztolyig mindennemű és rangú fegyver részt vett. Azonban további tankok kerültek kilövésre, erre az amerikaiak takarodótfújtak. Megfordultak és visszavonultak. Kezdődött minden elölről. Ismét megjelent aferderítőgép, lőtt a tüzérség és megismétlődött a légibombázás. Végül újra jöttek a tankok és a gyalogság. Vagy az újabb puhítás volt eredményesebb az elsőnél, vagy a németek visszavonultak, de most jóval lanyhább volt a német ellenállás. Igaz, az amerikai tankok megállás nélkül tüzeltek, a gyalogság is lőtt minden mozgó célpontra. Ebéd utánra Regen város az amerikaiak kezén volt. Ekkor jutott csak idő arra, hogy magunkkal is törődjünk. Mondanom sem kell, a csatazaj az asszonyokat rémisztette meg a legjobban. Egyik idősebb kollégánk terhes felesége az izgalmak hatására áfából összetákolt WC-ben, budiban abortált, csupa vér volt belül minden. Másnap Alasztics Tibor barátommal elhatároztuk, hogy bemegyünk a városba. Végig azon a szakaszon mentünk, ahol az összecsapás volt az amik és a németek között. Mindenfelé amerikai katonák mászkáltak, de velünk mit sem törődtek. Hihetetlen mennyiségű kilőtt, üres töltényhüvely hevert a terepen szanaszét, lapátolni lehetett volna a géppuska-, a géppisztoly-, sőt tankágyúk 245