Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Visszatérve a Bécsben maradottakhoz, meg kell még jegyeznem, hogy a tanszázad a Rennweg-laktanyában egy magyar alakulathoz volt névleg sorolva. Parancsnoka március végétől egy idős, tartalékos főhadnagy, vitéz Halászy volt." Eddig a tanulmányból az idézet. Március 30-április 21. Számomra a Rennweg-kaszárnyában az élet az édes semmittevéssel volt egyenértékű. A zászlóalj velem nem foglalkozott, mondván, hogy én is állatorvos vagyok, menjek a diákszázadhoz, ahol viszont kivonulnom nem kellett. Teendőm annyi volt, ha az öreg parancsnok, vitéz Halászy főhadnagy jött, akkor elő kellett készíteni számára a kihallgatást. Szerencsém volt, mert a fiúk el voltak látva gyógyszerrel. Azonnal kaptam tőlük az akkor újdonságnak számító legújabb szulfonamid-készítményt, NeoUliront és Cibazolt. Bámulatos gyorsasággal rendbejöttem. Végül is érdemes volt a grafenwöhri West-Lagerből eljönni. De még hátra volt a feketeleves. Nem lehettünk azonban nyugodtak, mert a hírek szerint az orosz csapatok már Wiener-Neustadt-nál álltak és bármikor megindíthatták a támadást Bécs ellen. Maga a város már egy ostromlott hely benyomását keltette. Most már nemcsak a szokásos nappali amerikai és éjszakai angol légitámadásoktól kellett tartani, hanem napközben egyre gyakrabban jelentek meg a már említett szovjet repülők. Közelről szálltak már fel, miattuk így légiriadót nem is lehetett elrendelni. Visszatérve pár szóval az öreg Volkssturm-katonákra, Hitler ezt az alakulatot az ún. népi összefogás keretében hozta létre, hogy majd ezek a csapatok megmentik a birodalmat. Ez már egy kétségbeesett lépés volt. Szánalom volt nézni az idős, elhasználódott, sok esetben különféle nyavalyákkal terheltjavarészt egyszerű embereket. Elsősorban bécsiek voltak. Esténként megjelentek a feleségek, csupa idős asszony és hozták öreg párjuknak a szegényes vacsorát, amit a háborús körülmények között össze tudtak még kotyvasztani. Ezek a Volkssturm-egységek is szabályszerű kiképzésen estekát, naponta kivonultak, puskafogásokat tanultak, de ezzel ki is merült minden. Nem tudom, hogyan akarták őket bevetni a jól felszerelt, fiatal orosz katonákkal szemben. Egyik napon Alasztics Tibor barátommal Béccsel ismerkedtünk. Januárban alig láttam valamit a városból, most végigkószáltunk a Ringen, bejártuk a Prátert, kimentünk a híres Grinzingbe. De hol volt a régi fény, a régi csillogás. Most egy kopott, bombázásoktól sújtott várost láttunk, sehol semmi nyoma a híres bécsi charme-nak, vagy éppen a Gemütlichkeitnek. Meglátszott, hogy egy hitét és háborút vesztett birodalom egyik tartományának a fővárosa, mely éppen katonai ostrom előtt áll. Lakói kedvetlenül mászkáltak az utcákon, viselkedésük elkeseredettséget, reménytelenséget árult el. 235