Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

vevők honvédségi állományba kerültek, ha egyenruhába öltöztetésük nem is történt meg. 1944. december első hetében megalakult az I. hadtest I. önálló egyetemi tanzászlóalj, melynek egyes századai a műegyetemi, az állatorvosi és orvosegyetemi fakultások hallgatóiból tevődtek össze. Ki kell hangsúlyozni, hogy nemcsak a 3. és 4. éves állatorvostan-hallgatók kitelepítésére került sor, hanem kiutazott kb. 40fő szigorló állatorvos is. A többnapos veszteglés után december 14-én indult a szerelvény a Keleti pályaudvarról és meglehetősen körülményesen jutott el Bécsbe. Több apró csoport utazásáról is vannak visszaemlékezések. Indult egy csoport Szombathelyről is, ennek tagjai elsősorban szigorló állatorvosok voltak, akik a kitelepítési parancsról rádión értesültek. Ez a csoport karácsony és újév között indult és 1945. január első napjaiban ért Bécsbe. A kiutazók teljes létszámát 44 év távlatából nehéz pontosan meghatározni: a magyar különítmény létszámát a 4 professzorral, egy adjunktussal, négy tanársegéddel, 34 harmadéves hallgatóval, 84 negyedéves hallgató és szigorlóval, néhány később érkezővel, valamint 13feleséggel mintegy 150főre lehet tenni. Meg kell mégjegyezni, hogy a kitelepítési parancsnak nem mindenki tett eleget. Mintegy 30fő idehaza maradt kockáztatva, hogy katonaszökevénynek tekintik őket. A fellelt német dokumentumok minden esetben 4. és 5. éves hallgatókról beszélnek, holott abban az időben 5. évfolyam még nem létezett. Ebből eredő félreértés később a 3. évesek esetében komoly következményekkel járt. Az állatorvostan-hallgatók tanszázada Bécsben a Landstrasse-Hauptstrassen lévő Rennweg-Kaserne-ben nyert elhelyezést. Itt kaptak étkezést is. Általában a koszt gyenge és kevés volt jelentős mértékben hozzájárult a tanszázad tagjainak a lesovanyodásahoz, fizikai legyengüléséhez. Az előadásokra a reggeli után vonultak a közeli Állatorvosi Főiskolára, mely a magyar tanszázadnak előadótermet, a szükséges taneszközöket és bemutatásra beteg állatokat bocsátott rendelkezésre. A tanszázadnál „tessék-lássék" katonai rend volt, reggelente ébresztővel, majd az udvaron, rossz idő esetén a folyosón, csuklógyakorlattal. Este parancskiadásra sorakoztatták a hallgatókat, itt szolgálat átadás-átvételre, kihallgatásra, tájékoztatóra stb. került sor. Fegyvere hivatalosan senkinek sem volt. Havonta osztottak csekély zsoldot, 10 naponkint 20 cigarettát vagy 6 szivart, esetleg egy pakli dohányt. Ezenkívül havonta mindenki kapott egy ún. süteményjegyet, melyre a cukrászdák és kávézók2-2 db hadisüteményt szolgáltattak ki. 1944 karácsonyát a tiszti étkezdében tartották meg, ahol a feldíszített karácsonyfa mellett egy Wehrmacht-százados mondott rövid köszöntőt. A Rennweg-laktanyában a magyar tanszázadon kívül, általában átmenő jelleggel, Wehrmacht-alakulatok, rövid ideig román hadifoglyok, az idő előrehaladásával Hitler-Jugend alakulatok és a Volkssturm néhány egysége is helyet kapott. Utóbbiak a háború végén behívott idős, 50 éven felüli emberek voltak, főként bécsiek. Érdemes idézni a nótát, amire az öreg harcosok némi öniróniával meneteltek: „ Wir alté Affen I Wir sind die neuen Waffen" (mi öreg majmok vagyunk az új fegyver). 233