Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kováts Jenő: Napló (1944-1946) • 199

Március 10-március 30. Ma van a születésnapom, senki sem tudja, így nem is kapok gratulációt. Odahaza a születésnapokat általában családi körben szoktuk csak megünnepelni, de hol vagyok én most a családtól. Folytatódtak a kivonulások és a foglalkozások a hegyes terepen. Nem hozottsemmiújat, mindnyájan nagyon untuk már, kiképző és legénység egyaránt. Nyugtalanított bennünket, hogy a szállingózó hírek szerint az amerikai csapatok egyre közelebb érnek hozzánk. Nem tudtuk, bevetnek bennünket, vagy elvisznek máshová, ez mind nyitott kérdés volt, amire feleletet senkitől sem várhattunk. Egyik nap váratlanul nem volt kivonulás. - Mindenki hozza rendbe ruházatát, lábbelijét és saját magát, közölte velünk Lakatos őrmester. Szemlére megyünk holnap, Beregfjy Károly, a magyar honvédelmi miniszter megfogja szemlélni az itt lévő magyar csapatokat. Nem nagyon voltunk elragadtatva a hallottaktól, főleg Beregfjy személye miatt, de hát katonák voltunk, engedelmeskedni kellett. A dolognak annyi előnye volt, hogy a szokott heti egy zuhanyozás mellett elmehettünk most egy külön lemosdásra is. Ruházatunkkal sok gondunk nem volt, egyébként is rendben kellett tartani, az más kérdés volt, hogy egyre inkább elhasználódott mindenünk, nagyon kopottan néztünk ki, de ezen nem lehetett változtatni. Délutánra előkerült valahonnan egy borbély is, aki mindnyájunkat újra kopaszra nyírt. A kopasz, lesoványodott társaság úgy nézett ki, mintha börtönből szökött fegyencek lettünk volna. Sorsunk nem is volt nagyon különb. Persze, ez megint alapot adott végnélküli ugratásra. Csak szegény öreg kántoraink nem vettek részt a mi viháncolásunkban. A szemle március 15-ére volt kitűzve, a magyar szabadságharc emlékünnepére. Ugyan ki gondolt ekkor a nap jelentőségére, hol volt akkor a magyar szabadság? Március 15-én hajnalban, 4 órakor volt az ébresztő, gyors reggeli után 5 órakor már sorakozni kellett az előre megadott helyen. A lágerban lévő valamennyi magyar alakulat itt gyülekezett. Szakaszonként kaptunk 6 puskát, hogy valami harci kinézésünk is legyen, ezeket visszaérkezés után azonnal le kell majd adni. Semmi részletet nem tudtunk a szemléről. Idejön Beregffy, vagy nekünk valahová megadott helyre vonulni. Növelte a bizonytalanságot, hogy az öt órai gyülekezés után hét óráig semmi sem történt, a gyülekezés helyén álldogáltunk. Végül hét óra után szabályos menetoszlopban elindultunk. Tehát mi megyünk a nyilas miniszterhez valahová a Frank-Jurában. Végiggyalogoltunk a már ismert kiképző terepen, de innen megállás nélkül most már ismeretlen úton mentünk tovább. Lassan az út is elfogyott, sziklás, erdős terepen, sokszor alig járható hegyi ösvényeken haladtunk. Szó nélkül mentünk már vagy két órát, de semmi hír úticélunkat illetően. Ekkorra már a szabályos menetoszlop felbomlott, nemcsak mi, de a tisztesek sem nagyon törődtek a katonai menet betartá228