Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

nak telljes gyakorlásával tudni illik minden közös használlást kizáró egyedüli Jussal intézheti mind a' mi eddig a' vegyes és darabokban szerte szórt Birtokra nézve meg nem eshetett. "A tagosztállyal egy időben az úrbéri regulációt is lebonyolították. Meghagyták a korabeli sessio számokat és a telekszámon felül maradt földeket, réteket részarányosán felosztották egymás között, és a majorsági földjeikhez hozzácsatolták. A „részarányos-egyenlőség" alapján megegyeztek, hogy a jobbágybirtokot sorshúzással dűlőnként adják ki, 1/4 és 1/2 jobbágyhelyeket jelöltek ki, az ennél kisebbeket megszüntették. Egy jobbágyhelyhez 10 hold legelőt és 1 hold kenderföldet ajánlottak. Az oskolamestereknek 1/4-1/4 sessio, a lelkészeknek járandósága 1/2-1/2 jobbágytelek volt. A kisházasoknak 1/8 rész kert nélkül, kenderföld és legelő járt. Kajdacs határában homokos, kevésbé termékeny a föld, ezért a különböző minőségek kiegyenlítésére az első osztályú földből 1000 D -öllel, a II. osztályt 1200 D -öllel, a III. osztályt 1300 D öllel, a IV. osztályt 1900 D öllel, az V. osztályt 2500 D -öllel mérették ki. A regálék közül a húsmérést korábban különkülön gyakoroltatták, ezentúl pedig a nagyobb haszon reményében együtt adták ki azt, és a birtokarányuk szerint részesedtek a jövedelméből. Továbbra is közösen bírták a kiskajdacsi csárdát és az Éri malmot. Egy későbbi adat szerint a malmot és a csárdát a Hrabovszky család 6/24, Sztankovánszky Imre 8/24, Perczel István 4/24 és Bonyhádi Gyula 1/24, a kettejük része szintén 6/24 rész, Skerlecz család 1/24 és Nagy István 3/24 részben birtokolta. Közösen viselték az utak, hidak költségeit is.

42 A közbirtokossági iratok zöme a „Kajdacsi Földes Uraságoknak" vagy „Kajdacsi Uraságoknak" címzéssel a vármegyétől érkeztek. A hivatalos levelek tárgya elsősorban a jobbágyokkal, az úrbérrendezéssel, a kocsmáitatással kapcsolatosan, segedelmet kérő vagy a vármegye költségeihez való hozzájárulás ügyében keletkeztek. A levelezés sem utalt közös ügyintézésre, közös igazgatás létére. A család a gazdálkodásával allódiumok kialakítására törekedett, a jobbágyföldeken felül 2180 hold majorsági földjük volt. Kajdacs egész határának csupán 12,8%-a volt jobbágyföld. Ez a Sztankovánszky-birtokon 4-5% között mozgott. Az aliódium nagysága nagyobb a XVIII. századi összes földterületnél. Ennek magyarázata, hogy a birtok kikerekítésére folyamatosan vásároltak kisebb-nagyobb területeket a Petrovszky-vérségtől. A majorsági föld túlsúlya racionális gazdálkodásra vallott. A tolnai középbirtokos nemesség gazdálkodásában 3 típus fedezhető fel. Az első a jobbágyok robotjával művelt gazdaság, ahol az úrbéres terület mellett az aliódium majdnem elenyésző volt. A második típusban az elkülönített, terjedelmes majorsági földeket részben jobbágyokkal, részben saját eszközzel, igaerővel, béresekkel műveltették. A középbirtokosok többsége ebbe a kategóriába tartozott: Dőry család, paksi, bölcskei, gyönki, faddi stb. közbirtokosságok. A harmadikba sorolt birtokok döntő részben majorsági földekből álltak. Ezekben az uradalmakban a földek művelése saját eszközökkel és szegődtetett munkásokkal történt, pl. tengelici közbirtokosság19