Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Kőhegyi Mihály-Tóth Ágnes: Bodor György összefoglaló jelentése a Bonyhád környéki telepítésekről • 173

Az országos földbirtokrendező tanács nagyon helyesen fel is oszlatott minden német községben minden földigénylő bizottságot. Jelentésem végén fogok rámutatni arra, hogy ugyanezt kell megtenni minden más helyi szervezettel is. A telepítésre váró és idegenből jött magyarság természetszerűen megérkezésének a pillanatában szintén tájékozatlan abban a kérdésben, hogy ki is volt hát tulajdonképpen a Bundnak a tagja? Ebben a kényszerhelyzetben az egyedül lehetséges megoldást választottam. Megkértem a járási politikai rendőrséget, hogy állapítsa meg a német fasiszták névsorát. Véletlenül ezen a területen a politikai rendőrség akkori vezetői nem odavaló emberek, azaz helyileg érdektelenek voltak. így e feladat elvégzésére személyileg alkalmasak voltak. Megkönnyítette a politikai rendőrség munkáját az is, hogy a Bund pécsi irodájában a Kommunista Párt megtalált egy sajnos hiányos listát. Ez volt a kiindulási alap. Ezt a kérdést legjobban ismerő személyeknek, azaz maguknak az ebben szereplő Bund-tagoknak a kihallgatásával egészítették ki. A politikai rendőrség e névsor alapján közölte velem, hogy egy községben hozzávetőleg mekkora terület és hány ház áll rendelkezésre. Ehhez mért számban telepítettem be az elhelyezésre váró magyarságot. E magyarság megalakította azután az új földigénylő bizottságot s a rendőrség által készített lista szerint benyújtotta a kobzási javaslatokat. Kétségtelen, hogy szabály szerint először ki kellett volna mondani a kobzást, s csak azután lehetett volna a betelepítést tényleg végrehajtani. Ittakobzások kimondása, azaz a betelepítés törvényesítése utólag történt meg, tehát volt egy kétségtelen időbeli eltérés. E megoldást azonban az előbb említett okokon kívül elkerülhetetlenné tette a telepítés végrehajtásának időpontja is. Az igen gyenge őszi vetések után a tavaszi munkák kellős közepén történt meg a telepítés. Ha más módszereket alkalmazunk, termelési zavarok jelentkeztek volna. A kobzásia javasolt bundosok akárhogy parancsoltuk volna is, abbahagyták volna a munkát, sőt, elrejtették, eladták volna felszerelésüket és állatállományukat is. Nem lett volna telepesekhiányában senki, aki a munkát átvegye. A termelésben keletkező zavarokat nem tűrték volna el az orosz hatóságok sem. így az volt előttem: végrehajtsam-e a telepítést úgy, ahogy lehet, vagy ne tegyek semmit? En az előbbi megoldást választottamé A mezőgazdasági munkálatokban nem is volt semmi fennakadás. Sőt, a már azelőtt is, pusztán a földreform rendelet hatása alatt ímmel-ámmal megművelt földeket a telepesek azonnal megdolgozták. Kiadtam az utasítást, hogy nem törődve azzal, hogy a föld kié, vagy kié lesz, minden megmunkálható földet dolgozzanak meg. Meg is tették. Volt község, ahol 800 hold szántatlan földet találtak a határban s ma nincs szántatlan föld egy barázda sem. Általában ebben a 25 községben megmunkálatlan föld nagyon kevés maradt, talán az egy Bátaszéket kivéve, ahol a magyarság kisebbségben van, s ahol kiszekírozásukra, mint később ismertetni fogom, a legféktelenebb ellenakció folyik. 181