Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

A '70-es évek közepén a munkaerő-problémákat az az egyre erősödő fluktuáció mutatta, amely az évtized végére emelkedett a legmagasabbra. 1979-ben az ezerfős vállalatnál 383 fő volt a belépő, 364 fő a kilépő dolgozók száma. A munkaerőmozgás a szállító-rakodóknál és a keverőüzemi munkásoknál volt a legnagyobb. A szállító-rakodómunkások keresete -jelentős túlórával ugyan - meszsze meghaladta más munkáscsoportok jövedelmét, mégis náluk volt a legnagyobb elvándorlás. Az újonnan épített nagy színekben és a még nagyobb csarnoktárolókban ugyanis nagyon erős volt a porképződés. Ezek a csarnokok, színek nem fűthetők, de bennük télen is dolgozni kellett. A silórendszerű tárolókban megvalósítható a zárt szállítólánc, mód van a portalanításra és nem kell hideg raktártérben tartózkodni. Hogy mégis a csarnokrendszerű raktártípus került túlsúlyba, annak az az indoka, hogy ezek tárolt egységre eső beruházási költsége lényegesen kisebb, mint a silórendszerű raktáré. Igaz, üzemeltetési költsége nagyobb, kezelhetősége és munkaklímája roszszabb, de mindennél „többet nyomott a latban" a beruházási ínség. Ugyancsak a munkaerő megtartása érdekében a '70-es évek közepétől jelentősen fejlesztette a vállalat a szociális létesítményeket. Erre valamennyi nagyobb egységnél sor került. A dombóvári malomnál egészen korszerű fekete-fehér öltözőt és fürdőt építettek, és itt helyezték el az új üzemi orvosi rendelőt is. A dombóvári malom felépítésétől 1991-ig, a szekszárdi új malom létrehozásáig, a megye legnagyobb és legmodernebb malma volt. A malom eredményei ennek megfelelően alakultak. A jó eredmények elérésében és megtartásában az élenjáró technika mellett döntő szerepe volt a malom személyzetének. A malom alapításakor már módja volt az akkori vezetésnek arra, hogy kitűnő tisztviselő-és szakembergárdát hozzon létre. Ez hagyományteremtőnek bizonyult: a malomnak az államosítás után is, minden munkaterületen, jó képességű dolgozói voltak és vannak. A gabonaiparban 1962-től a dolgozói teljesítmények mérésének és ösztönzésének egyik módszere a szocialista brigádmozgalom volt. Manapság erről sok vita folyik. A munkaverseny-mozgalomnak kétségtelenül voltak erőltetett, mondvacsinált, elítélhető „ezerszázalékos"kinövései is. A malomiparban azonban sohasem volt a munkaverseny a magas teljesítményszázalékok mozgalma. Ezt a sajátos malomipari technológia nem tette lehetővé.

130 Nem állítjuk, hogy a malomipari brigádmozgalom teljesen mentes volt bizonyos bürokratikus vonásoktól, hibáktól, helyenként felülről szervezéstől. Nem szabad azonban utólag sem elvitatnunk a tiszta szándékot, a jobbra való törekvést, a munka és munkahely megbecsülését, ami ezt a mozgalmat nagy részben jellemezte. Dombóváron több kitűnő munkabrigádot is lehetne említeni. A legnagyobb eredményt a Marx Károly őrlőbrigád érte el: 1976-ban elnyerte a „NépköztársaságKiváló Brigádja "címet. Ehhez sem kellett látványos, kiugró teljesítményeket felmutatni. A brigádot a szívós, kitartó aprómunka, a folytonos újat keresés, az újítókedv, jellemezte. A brigád 167