Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Szitkovics Sándor: Fejezetek a Tolna megyei malmok történetéből • 145

Dombóvár helyzetét - nemcsak a malomipar vonatkozásában - meghatározta az, hogy 3 megye határán fekszik. A megyehatárokig érvényes gazdálkodás állandó problémákkal járt. Az 1950-es évek elején állandósult a gabonaimport. Ez a malmoknak és a sütőiparnak is egyaránt gondot okozott. Az importált olasz és francia búzák ugyanis annyira „puhák" voltak, hogy azokból a magyar igényeknek és szokásoknak megfelelő lisztet nem lehetett előállítani. A malmoknak a sütőiparral, a pékeknek a vevőkkel állandósult a nézeteltérése a gyenge minőségű kenyér miatt. 1951-ben rövid időre még a kenyérjegy is előkerült.

104 A malomipari dolgozóknak külön problémájuk is támadt ebből a helyzetből: 1954-ben elvonták az addig évszázados lisztfejadagot. Az elkeseredést fokozta, hogy az alacsony bérek megmaradtak, noha ezeket addig a fejadaggal indokolták. Az intézkedés nagyon lerontotta a munkafegyelmet, a munkaerkölcsöt, sok jó szakember hagyta ott a malomipart. A dombóvári malmokból csak néhány munkás lépett ki. Az ötvenes évek első felében számos ellentmondás tapasztalható a magyar malomiparban. 1952-ig lezajlottak az államosítások, illetve az ezzel együtt folytatott malomleállítások, ez utóbbiak a racionalizálás jegyében. A kijelölt körzeti malmokból tíz üzem átszerelésre került, ebből hetet a Malomszerelő Vállalat, hármat az egyesülés szerelőbrigádja végzett el. A megyében államosított vagy igénybe vett, mintegy 60 malomból az egyesülés irányítása alatt 1956-ig 16 malom maradt, 24 kis vámmalmot 1955. januárjában átadtak a tanácsoknak.

105 Az ellentmondás abban jelentkezett, hogy míg az államosítások és a racionalizálás során sok malmi dolgozó vesztette el munkahelyét, az ország és a malomipar - a gabonaimport terheit nyögte, csökkentették az előállítható lisztfajtákat, előírták a kötelező kiőrlést, ugyanakkor a malomipar vezetése a Kutatóintézet és a Malomszerelő Vállalat közreműködésével nagyszabású technikai - technológiai kísérleteket folytatott, a világszínvonal elérését célzó tárgykörben.

106 Az ellentmondás szakmai szempontból azonban csak látszólagos, tekinthetjük hosszú távú előrelátásnak is. A törekvés adódik a magyar malomipar hagyományaiból, valamint abból, hogy az iparban rendelkezésre álltak a magasan képzett szakemberek. Bár nem mindegyik kísérlet volt sikeres, de hatást gyakoroltak néhány később elterjedt újszerű technológiai eljárás kifejlesztésére.

107 A racionalizálásnak része volt a malmok villamosítása is. A dombóvári malom villamosítása 1961-ben fejeződött be úgy, hogy 1957-ig az emelt kapacitás energiaigénye, valamint a tartalékgőzgép kiesése folytán, 22 db villanymotort, 280 kW transzformátor-teljesítménnyel, már beépítettek. Végül a 220 LE-s gőzgép leállítására és helyette villanymotorok beállítására került sor.

108 A villamosítás indoka itt is, mint mindenütt az országban: önköltségcsökkentés, üzembiztonság és a termelékenység növelése. Különösen ez az utóbbi tényező volt indoka nemcsak a villamosításnak, hanem sok más intézkedésnek is. A malomiparban két fő mérőszáma volt a termelékenység157