Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5
jogon szerzett javaknak minősült a rajta lévő épületekkel és a Sárvízen működő malommal. A rokonság a csere ellen kifogást nem emelt, mindössze egy alkalommal, 1748-ban kezdeményezett pert a Horváth rokonság Bécze-puszta birtoklása tárgyában a Petrovszkyak és özv. Sztankovánszky Andrásné ellen. A per kimenetele nem volt kétséges, és a család a továbbiakban háborítatlanul gyakorolta birtokjogát. 26 A birtokkal kapcsolatos még egy emlékezetes pert ismerünk. 1743-ban Perczel József első alispán előtt egy elmérgesedett határvitát tárgyaltak Sztankovánszky Andrásné és Brodarics Terézia, valamint a Gindlyek között Tengelic, Hidvég határpontjait illetően. Telekkönyv nem lévén, a kérdéses panasznak tisztázását csak bírói úton oldhatták meg, ami hosszabb időre megrontotta a jó szomszédságot. 27 Kajdacs, Mocsolád mellett az egykori Lengyel, Horváth-birtokokból Komárom megyében Ekei, Veszprém megyében Mátyusháza, Homokbödöge településeken legelők, szántók, erdők és Pápán egy ház tartósan a Sztankovánszkyak birtokába kerültek a XX. századig. Horváth Juliannának további örökrészei voltak Mosonban, Somogyban, Zalában, Komáromban több helyen is, de ezek egy részét pénzügyi helyzetének romlásakor elzálogosította, és vissza már nem váltotta őket. A megmaradókat pedig első házasságából való fiára, Törkinczei Pálra hagyta. 28 Kajdacs a birtokszerzés időpontjában már lakott település volt. Szórványadataink vannak arról, hogy 1660 körül még Horváth Mihály gyakorolta földesúri jogait a birtokon. A török elleni háború és a Rákóczi-szabadságharc alatt minden bizonnyal elnéptelenedett a falu. Az 1720. évi országos összeírásban 16 gazda neve olvasható. Mindnyájan új telepesek, nemzetiségükre nézve magyarok, akik a vármegye határozata értelmében 3 éven át adómentességet élveztek. 29 Sztankovánszky András energikus generációját a birtokszerzésükben spekulációs érzékük és gazdasági ismereteik is segítették. 30 A mozgékonyabb nemesi réteg felismerte a gazdátlanul heverő földekben rejlő lehetőséget, és még adósságok árán is gyarapította birtokait. Befektetéseik csak akkor térültek meg, ha betelepítették a néptelen vagy gyéren lakott térségeket. Sztankovánszky Andrásnak sem adósságokat, sem a betelepítés költségeit nem kellett vállalnia. A falu népesedése spontán módon megoldódott a XVIII. század első felében a paraszti vándorlás keretében. A parasztok vándoroltak az adó, a katonaság, a röghöz kötöttség elől, a szabadabb élet reményében, s letelepedtek ott, ahol ezek a feltételek adottak voltak. Az új földesúr számára még jó darabig anyagi alapot nem jelentett az új szerzemény. A megélhetés, a berendezkedés gondjaival bajlódó parasztokat először is meg kellett tartani. Meg kellett elégedniük azzal, hogy a birtok csupán némi járadékot adjon. Miután a termény- és a pénzjáradék már növelhető volt, gondolhattak a gazdasági tevékenységre. Kezdeti időben a birtok értéke a benépesedettség függvénye 31 , a későbbiekben pedig ajövedelmezőség volt a döntő. Erre a szintre a gazdálkodással törődő földesúr emelkedhe14
