Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Husek Rezső-Kaczián János: A szekszárdi zeneoktatás és hangversenyélet négy évtizede • 117

előadást is vállalva Szekszárdon. Az a döntő, hogy Liszt a műveivel folyamatosanjelen volt és van ma is Szekszárd zenei életében. Nincs olyan esztendő, hogy vendégművészek és helyi előadók ne játszanának a műveiből. Az Országos Filharmónia bekapcsolódásával és a Babits Mihály Művelődési Központ felépültével (1970) pedig sorra bemutatásra kerültek Liszt nagyzenekari művei is, a szimfonikus költemények, a zongorahangversenyek, a Koronázási mise, az Esztergomi mise stb. Nem a zeneiskola érdeme, de ide tartozik, hogy 1969-ben megjelent a Tolna Megyei Levéltár kiadásában Hadnagy Albert és Prahács Margit tanulmánya Liszt szekszárdi kapcsolatairól. Ez nagy jelentőséggel bírt, a Liszt-kutatók számára is forrásértékűvé vált.

15 Liszt leghosszabb szekszárdi látogatásának centenáriuma alkalmából, Szekszárd kulturális intézményeinek összefogásával és a zeneiskola közreműködésével Liszt-napok voltak Szekszárdon. A Moziüzemi Vállalat 1970ben bemutatta a magyar-szovjet kooprodukcióban készült Szerelmi álmok című életrajzi filmet. A bemutatón részt vett a film rendezője és néhány filmszínész is. Ezekben a napokban emlékkiállítás nyílt és emlékhangverseny zajlott, amelyen az Operaház művészei és helyi előadók léptek fel. Az ezt követő zeneesztétikai tanácskozáson neves Liszt-kutatók tartottak előadást. Az Augusz-ház újjáépítése után, 1973-ban megnyílt az állandó Lisztkiállítás. Megrendezésére Gábry György zenetörténész, a Nemzeti Múzeum főmunkatársa kapott megbízást. Ez a tárlat csalódást keltett. A bemutatott anyag meg sem kísérelte Liszt és Szekszárd kapcsolatainak dokumentálását. Ilyen formában az emlékszoba tarthatatlanná vált. Ezután VendelMohai Lajosnét, a megyei múzeum főmunkatársát kérték fel az átrendezésre. Ő nagyon helyesen azt a fő célt tűzte ki, hogy emléket állítson Liszt szekszárdi látogatásainak. Az általa összegyűjtött relikviák és dokumentumok végre olyan atmoszférát teremtettek, amely méltó a nagy zeneköltőhöz és hűen tükrözi a Szekszárdon töltött szép napok emlékét. 1984-ben az emlékszobát átmenetileg be kellett zárni. A zeneműtár is elköltözött az Auguszházból. A helyiséghiánnyal küszködő iskola igényt tartott a teremre. Az 1986-os jubileiumi évben - Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulóján - nyílott meg újra az emlékszoba a megyeháza két helyiségében. A Liszt-hagyományok ápolásában döntő fordulat, minőségi változás akkor vált lehetővé, amikor 1973-ban újjáalakult Budapesten a Liszt Ferenc Társaság és kevéssel később megszerveződött e társaság szekszárdi csoportja. Az alapszabályok szerint a társaság célja többek között a nagy magyar géniusz szellemi hagyatékának gondozása és közkinccsé tétele. Szorgalmazza és támogatja Liszt műveinek előadását, irodalmi munkásságának és levelezésének további feltárását és közzétételét, életútjának és művészetének méltó bemutatását. Liszt sok zeneszerző kortársát segítette és minden tehetséget felkarolt, anyagilag és erkölcsileg támogatott. Meg kell ismertetni azt az embert, aki százezreket zongorázott össze jótékony célra, azt a magányos 130