Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)
Husek Rezső-Kaczián János: A szekszárdi zeneoktatás és hangversenyélet négy évtizede • 117
1991-ig állt a fúvószenekar élén.) Később igazgatóhelyettesként is segítette az iskolavezetés munkáját (1967-1979). Az eredményes munka kivívta a város és a megye vezetőinek elismerését, a megyei tanács vb már 1958-ban foglalkozott a zeneiskolának a kulturális életben betöltött szerepével. Az intézmény tízéves fennállásakor a megyei sajtó így méltatta az iskola munkáját: „Ismét arra kell gondolnunk, hogy városunk sivárabb, szegényebb lenne, a szívek kérgesebbek volnának, ha hiányozna a zeneiskola és nélkülözni kellene azt a lelkes gárdát, amely apostoli megszállottsággal, ihletettséggel valóságos küldetést teljesít... A muzsika szeretete az igényesség velejárója, s élnek itt Szekszárdon emberek, akik megható szorgalommal már tíz év óta fáradoznak, szerveznek, agitálnak annak érdekében, hogy minél több embert nyerjenek meg a zene barátainak... Velük, a tanári karral és a zeneiskolával nemcsak a város, a megye is gazdagabb, teljesebb. " 8 1973-tól az Augusz-házban A Széchenyi utca 5. számú épületet, melynek helyén ma a Skála Áruház áll, már rég kinőtte az iskola. Tíz helyiségből állt, válaszfalakkal, toldásokkal nem lehetett tovább bővíteni. Kopott, mostoha körülményekről vallottak a más intézményektől kiselejtezett berendezési tárgyak, a vizes falak. A 18 tanár és 500 diák tanteremelosztása kezdett bűvészmutatvány-számba menni. 9 A kijelölt új épület, az Augusz-ház (Széchenyi utca 38. szám) körül abban az időben sok rémhír keringett, egyesek a lebontását szorgalmazták. Arról is komoly viták folytak, hogy a város legzajosabb, legforgalmasabb helyén álló épület alkalmas-e zenetanítás céljára. Prahács Margit a megszállott Liszt-kutató segített abban, hogy meggyőzzék a műemlékvédő hatóságot az épület felújítása szükségességéről. Végül is a város nagy anyagi áldozattal vállalta az újjáépítést. A tervezők szép, az építők hatalmas munkát végeztek a nagyon leromlott, rosszul szigetelt, vizes épület helyreállításán. A közlekedés biztosítása érdekében az árkádosítással valósággal új épületet alkottak. Máig érthetetlen, hogy a beruházást irányító vállalat az iskola megkérdezése nélkül, egyedi tervezésű bútorokat rendelt. Makacs ellenállásukkal szemben az iskola hónapokig tartó kilincselésére volt szükség, hogy elálljanak pazarló és nem praktikus elképzelésüktől. Végül győzött a józan ész és a megtakarított pénzből 7 db zongorát, 7 fuvolát, 6 klarinétot, 1 csembalót és 1 nagybőgőt is sikerült vásárolni. 1973 áprilisában zajlott le az iskola történetének legnagyobb eseménye, az átköltözés, az új honfoglalás. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a Liszt-kultusz ápolását vállaló intézmény hazatért a Mester jelenlétét sugárzó falak közé. Az épület történelmi levegője, szép belső és külső kialakítása által az ország egy mostoha zeneiskolájából, az egyik legszebb ilyen intézetévé vált. Túlzottnak minősült az az aggodalom is, hogy a zajos környezet zavarja a tanítást, annál is inkább, mert maga az iskola is „zajtermelő", csendesebb 125