Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Husek Rezső-Kaczián János: A szekszárdi zeneoktatás és hangversenyélet négy évtizede • 117

ügyi okokból - a helyiség nagyságához viszonyítva túl magas volt a létszám be kellett szüntetni. Fő célkitűzés mégis az iskola létszámfejlesztéséért folytatott küzdelem maradt. Kezdetben lassú volt a fejlődés, de a növekvő társadalmi igényt látva, a város vezetői határozatot hoztak a zeneiskolai hálózat bővítésére. A városi tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy a szekszárdi zeneiskola a fennállása óta eredményes, jó munkát végzett a zenekultúra terjesztésében. Kimondta, hogy a város zenei életének további fejlesztése - a megnövekedett zenei igényeket is figyelembe véve - megköveteli a zeneiskola bővítését.

6 Nyilvánvaló, hogy hasonló elismerésekre az ország számos zeneiskolája rászolgált. Az elismerést nemcsak a jó vagy lelkes munka váltotta ki, hanem az az új szellem, amit a zeneiskolák akkor általában hordoztak. A már említett korszakváltás legfontosabb, legjelentősebb oldalát a zenetanítás akkori forradalmi megújulása jelentette. Bizonyára kevesen emlékeznek a háború előtti zenei életünkre, amikor a szimfonikus zenekarokban német és cseh füvószenészek ültek és a hangszeres iskolák tele voltak német tandalokkal. Amikor Magyarországon betiltották a Chován-féle zongoraiskola tanítását, ezzel együtt sikerült eltemetni egy elavult, meghaladt tanítási szellemet. A Chován-iskola német szellemű, gyermekded tandalai és gyakorlatai elsüllyedtek, hogy helyet adjanak az igazi magyar népzene, a népdal és a játékdalok világának. A zenét tanuló gyerekek zenei anyanyelve is magyar lett. Az új módszer bevezetésekor érvényesült másik fontos alapelv a zenei írás-olvasás készségének fejlesztése lett. A háború előtt működő zenetanítók legtöbbje a három legfontosabb képzetsík - a vizuális (kottakép), a belső hallási képzet (akusztikus) és végül a megvalósításra irányuló mozgási (kinetikus) képzetsík - közül kihagyták a középső fázist. Vagyis a tanítás úgy folyt, hogy kottaképet mozgássá alakították és közben elmaradt a leglényegesebb; a belső hallás fejlesztése. így fordulhatott elő az a képtelenség, hogy több évi hangszertanulás után a növendék nem tudott leénekelni egy egyszerű dalt kottából, mert nem hallotta azt, amit maga előtt látott. Ezért került bevezetésre a szolfézsoktatás, amely a maga módszereivel a belső hallás fejlesztését van hivatva betölteni. (Zenediktálás, ritmusgyakorlat, memorizálás, előjátszás utáni visszaéneklés, ezeken túl az elmélet, a hangközök, skálák, akkordok felismerése és tudatosítása.) A belső hallás fejlesztésének elsőbbségével kapcsolatos az előképző bevezetése is. Ezek az alapelvek határozták meg a Szekszárdi Állami Zeneiskola oktató-nevelő munkáját. Kodály Zoltán zenepedagógiai munkásságának, az erre fogékony zeneoktatóknak és a kezdeti sikereknek is köszönhetően, mind tisztábban állt a társadalom előtt a válasz arra a kérdésre, hogy egyáltalán mire jó a zenetanulás. A zene az ember nevelésének fontos eleme, amely az értelemre és az érzelemre egyaránt alakító, nemesítő hatással van. A zene megértésére, a műalkotások befogadására az válhat képessé, aki valamilyen mértékben maga is részt tud venni művészi tevékenységben. A zenét tanulóknak gyorsabb 123