Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

szakvélemények szerint 15-20 évre volt szükség. A mezőgazdaság intenzifi­kálása nagymértékben függ a földművesek általános és szakmai ismeretei­től, gazdálkodási módjától és a felvevőpiactól. Az ország, a megye az ismert körülmények miatt ezeket a feltételeket nem tudta biztosítani. így a mező­gazdasági termelés szinte csak arra korlátozódott, hogy életben tartsa a föld művelőit és az ország lakosságát. Ami ezenfelül termett azt nem a felvevő­piacra, nem a tartalékra, hanem a jóvátételi szállításokra adta. Ez pedig nem sarkallta kellően a föld művelőit a több, a jobb termelésre. Összegzés A huszadik századi magyar történelem legizgalmasabb, legváltozato­sabb és egyben legszebb szakasza a második világháborút követő néhány év. Legszebb és egyben legkeservesebb, mert az ország anyagi és lelki megpró­báltatásaitól szabadulva emberfeletti erővel és elszántsággal próbálta életét újrakezdeni. Ezek az évek sem voltak sokkal könnyebbek a korábbiaknál, de béke volt és remény egy szebb, boldogabb életre. Ez adott erőt az emberek­nek az újabb küzdelmekhez. Tolna vármegya agrármegye, ennélfogva a te­rületén átvonuló háborús vihar egyik legfontosabb értékét pusztította; a ter­mőföldet. Joggal állíthatjuk; az éltető „anyaföldet". Ezen a kis területen hat hónapon keresztül dúltak a harcok, majdnem ugyanannyi ideig, mint az or­szág egészén. Birtokstruktúrája változatos volt a két háború között. A mezőgazdasági terület 74,6%-án kisgazdaságok, míg 24,1%-án középbirtokok léteztek. A megye középső részén, különösen a völgységi járás területén, belterjes mű­velésű német gazdaságok voltak. A kisszámú és nem nagy kiterjedésű ún. nagybirtokon szintén fejlett gazdálkodást folytattak. Ezeknek a - magyaror­szági és megyei viszonylatban fejlett - gazdaságoknak a termelését tette tönkre és vetette vissza a háború. Ehhez társultak még a földreform, a telepí­tések és a jóvátételi szállítások által okozott veszteségek. Az anyagi természetű károkat valamivel könnyebb számszerű adatok­kal kimutatni, ezt már több szakmunka megtette, de jóval bonyolultabb az eszmei, szellemi veszteségek összegyűjtése és kimutatása. Valójában ezt csak közvetett módon lehet bizonyítani. Erre tett kísérletet ez a dolgozat. Abból a meggyőződésből kiindulva, - hogy az emberi szaktudás és munkaerő a legnagyobb érték - gyűjtötte össze azokat a forrásokat és kora­beli szakvéleményeket a dolgozat, amelyek alapján bemutatható, bizonyít­ható, hogy a megye lélekszámában bekövetkezett veszteségek és az ezzel kapcsolatos következmények visszavetették a mezőgazdasági kultúrát, illet­ve hosszú időre meggátolták egyenletes fejlődését. Az egyes tényezők összefonódása, egymást visszafogó, fékező hatása még inkább súlyosbította az emberveszteségből fakadó károkat. Ezért sem lehet számszerűsíteni az ilyen jellegű veszteségeit a gazdaságnak. 105

Next

/
Thumbnails
Contents