Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Tolna vármegye agrárkultúrájának eszmei veszteségei a második világháború következtében • 83

11. Borsó magnak 10975 14963 12. Napraforgó 9703 17428 13. Dohány 978 300 14. Kender rostnak 2740 1150 15. Len magnak 3650 2200 16. Bevetetlen terület 36285 17. Tolna vármegye összes szántóföldi területe 419154 419154 Az állatállomány csökkenése 1944. évben 1945. évben darab Tehén és 1 1/2 éven felüli üsző: 45 882 26455 Szarvasmarha összesen: 98754 58973 Ló összesen: 34526 13512 Mangalica koca: 22066 10707 Húskoca: 6052 3334 Mangalica összesen: 116021 57627 Hússertés összesen: 31622 18918 Anyajuh: 43 815 28497 Juh összesen: 75767 50426 Szamár: 417 376 Öszvér: 23 16 Kecske: 835 567 Az adatokból kitűnik, hogy az emberi étkezésre alkalmas gabonafélék mennyisége olyan mértékben csökkent, hogy a lakosság szükségleteit nem fedezte.

29 Ezért is nőtt meg más termények vetésterülete és vált fontos élelmiszerré a kukorica, a burgonya és a hüvelyesek. Az állati zsiradék pótlására a napraforgóolaj szolgált. Ezt a megnövekedett napraforgó vetésterülete is tükrözi. A vármegye állatállománya is óriási veszteségeket szenvedett, az egyes állatfajták száma felére, harmadára esett vissza. Az uradalmi tenyészetek szinte teljesen megsemmisültek a rekvirálások miatt, a kisgazdaságok állatállományát pedig köz- és jóvátételi célokra kellett beszolgáltatni. Az egészség és a munkaerő fenntartásához nélkülözhetetlen tápanyaghoz a fenti okok miatt nem vagy nem elegendő mennyiségben jutott hozzá a földműves nép, ezért a saját szükségleteit meghaladó termelésre nem ösztönözte semmi. Ez a tény pedig a városi lakosság, az ipari munkásság ellátását is veszélyeztette. Az élelemhiány különösen a német ajkú lakosságot sújtotta, mert vagyonukból kimozdították őket, élelmiszer-tartalékaikat lefoglalták. Csakhogy erre igényt tartott az orosz katonaság és a közellátás; de ebből kellett kiadni a telepesek fejadagját is. Sokan egyéni szükségleteikre is hozzányúl101