Tolna Megyei Levéltári Füzetek 4. Tanulmányok (Szekszárd, 1994)

Cserna Anna: A Sztankovánszkyak birtokszerzése • 5

jobbágyok ajándékai. A települések katonák beszállásolására nem voltak kötelezhetők.

15 A király szolgálata, a katonáskodó életforma miatt birtokjogukat csak nehézségek árán tudták megvédeni. A XVI. század végén az eredeti adománylevelük már idegen kézben volt, ennek visszaperlésére folyamodtak Rudolf királyhoz az 1590-ben Eperjes városban meghirdetett törvénykezéskor. Ez az utolsó információnk róluk a török távoztáig. A fenti oklevélben szerepelt családtagok: Sztankovánszky János, Pál és testvére György, annak György fia és Ádám unokája. Tudomásunk van Sztankovánszky Farkasról, aki 1600 körül török fogságba esett.

16 A felsorolt ősök nem kapcsolhatók közvetlenül az 1696-ban Győrben hivatalt viselő, a hivatali pályája kezdetén lévő Sztankovánszky Andráshoz. Csupán feltevéseink lehetnek arról, miként alakult a família sorsa a XVII. században, miért tört meg a származási vonal. A béke idején megrendült az eddigi életmódjuk, vagy a birtok a megélhetéshez nem volt elegendő, vagy a török rabságból kiváltott apáért, testvérért fizetett váltságdíj felemésztette vagyonukat. Valószínűbbnek tűnik, hogy a „vérrel szerzett" birtokot a háborús években elvesztették, és a későbbiekben sem tudták igazolni okmánnyal a liptói javak tulajdonjogát. A familiáris szolgálattól megszabadulva, birtoktalanul a megélhetésükről gondoskodniuk kellett, még ha annak az ára az otthon elhagyása is volt. Vándorlásuk, útkeresésük első állomása Győr városa volt, ahova érvényesülés szándékával, vagy talán rokonság kedvéért költöztek. Az első ismert családtag, Sztankovánszky András már az új lakhelyen építette fel karrierjét. Nem kizárt, hogy ő volt az egyetlen túlélő. A családi levéltárban olyan forrást nem leltünk, amely a liptói hozzátartozókkal való kapcsolattartást alátámasztaná, vagy a család egy másik ágának létére utalna. Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Tolna, Baranya megyén kívül a Sztankovánszky név sehol másutt nem fordult elő.

17 Mivel családja számunkra ismeretlen, így őt tekintjük a Sztankovánszkyak ősatyjának. Sztankovánszky Andrásnak és nemzedékének már az iskolázottság és a hivatali pálya nyújthatott egzisztenciális biztonságot. 1696-ban a győri káptalanjegyzői tisztét töltötte be. A tisztség viselőjétől nyilván magasabb képzettséget vártak el, ha nem is feltétlenül jogi diplomát követeltek meg. A katolikus vallású fiatalember könnyen jutott álláshoz az egyház keretében. Az egyház befolyása oly erős volt, hogy egyengethette tehetséges, igyekvő pártfogoltjának útját. A következő lépcsőfok Győr és Veszprém vármegye főjegyzősége volt 1719-ben, amely az egyetlen fizetett hivatal a korabeli vármegyében. 1720ban Horváth Juliannával kötött házasságával a társadalmi státusa emelkedett. Feleségének apja, Horváth Ferenc pápai vajda, anyja a középkori nagybirtokos lengyeltóti Lengyel család leszármazottja volt. Horváth Julianna előkelő rokonságot és több megyében fekvő birtokokat hozott a házasságba. Ekkor Sztankovánszky Andrásnak Pápán már saját háza és földjei voltak. A 10