Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71

László Péter TOLNA MEGYE 1956-BAN Valami készül... 1956 tavasza természeti katasztrófával köszöntött Tolna megyére. A je­ges árvíz a Duna melléki településeken mintegy kétezer családot tett hajlék­talanná. Bogyiszlón 688, Tolnán 324, Bátán 228, Faddon 220, Madocsán 168, Sióagárdon 137 ház dőlt össze. Jelentős kár keletkezett a megye további 9 te­lepülésén is. A jeges ár szinte leborotválta a Tolna megyei Duna-szakasz vé­delmét szolgáló töltést. Víz alá került több ezer hektár mezőgazdasági terü­let. Veszélybe került Gemenc értékes vadállománya. Az anyagi kár mellett az árvíznek emberi áldozata is volt. 1 A hajléktalanná vált családok a megyé­ben széttelepítve éltek. Az újjáépítés - a jelentős társadalmi összefogás elle­nére - akadozott, mert kevés volt az építőanyag és a szakember. A kialakult helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy a kormányzat Erdei Ferenc miniszter­helyettest kormánybiztosként a megyébe küldte. Az árvíz sújtotta területe­ket az akkori állami és politikai vezetés számos képviselője - köztük Rákosi Mátyás is - megtekintette. A természeti katasztrófa csak fokozta azt az egyre romló közhangula­tot, amely a megyét jellemezte. A lakosság úgy érezte, hogy ismét az a pa­rasztellenes politika tért vissza, amelyet 1953 nyarán Nagy Imre elhibázott­nak minősített. Nyugtalanította a lakosságot, hogy 1955 végétől ismét akado­zott a kenyér- és húsellátás. A kenyeret szállító autókat a boltok előtt rend­szeresen több száz fős tömeg várta. A parasztcsaládok a pénzükért sem kap­hattak kenyeret, pedig a megtermelt gabonát 1955 nyarán a fejadaggal együtt elvitte a kötelező beszolgáltatás. 2 Visszaállították azt az 1953 előtt alkalma­zott törvénysértő gyakorlatot, amely szerint első a beszolgáltatás, csak ezt követhette a fejadag. Amíg egy település nem teljesítette a beadási tervét, addig senki sem értékesíthette gabonáját. Az elszámoltatási bizottságok el­járása ellen tömegjelenetek játszódtak le megyeszerte. 1956. július 24-én Fel­sőnánán, Jókai Mihály 6 kh földön gazdálkodó 5 gyermekes embertől akar­ták elvinni a megtermelt gabonát. A feleség idegrohamot kapott, mert ke­nyér nélkül maradt a család. A több száz fős tiltakozó tömeget az államvé­delmi hatóság emberei kergették szét. A törvénytelen eljárás ellen a járási pártbizottság is szót emelt, de eredménytelenül. A felsőnánaiak végső két­ségbeesésükben a szekszárdi szovjet helyőrségre telefonáltak, panaszuk or­voslását remélve. 3 A megye falvaiban 1955 őszétől ismét elkezdődött a tagosítás. A sok­szor indokolatlannak tűnő földcserék elkeserítették a parasztságot. Az érin­tettek ellenállása miatt a hatóságok csak erőszakos eszközök igénybevételé­vel tudtak érvényt szerezni akaratuknak. A konfliktus azokon a települése­71

Next

/
Thumbnails
Contents