Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

László Péter: Tolna megye 1956-ban • 71

tűzhöz folyamodtunk, mert kell a szén és kell az áru... Mi a diktatúrát a legkeményebb módon fogjuk gyakorolni és kifogjuk irtani az ellenforradalom legkisebb gócát is Magyarországon... "

M Az új főügyész Tolna megyében három statáriális tárgyalás kitűzését kezdeményezte. Rövid idő alatt, gyorsított eljárással 128 személyt vontak felelősségre. Közülük hat főt államrend megdöntésére irányuló bűncselekmény miatt.

85 A főügyész vádemelésének alapelveit a következőképpen foglalta össze:«... Akire a legkisebb adatfelmerül, akit bármilyen vonatkozásban úgy találunk, hogy ittléte nem egészséges, alkalmazni fogjuk a kitiltást és a bűnvádi felelősségrevonást. Ennek eredménye azt hisszük, meg lesz olyan vonatkozásban is, hogy aki nem követett el ellenforradalmi tevékenységet látni fogja, hogy tagtársaikat felelősségre vonjuk... visszahúzódnak.. . "

86 A Tolna megyében kiszabott büntetéseknek egyértelműen az elrettentés volt az egyedüli célja. Az elsők között került a vádlottak padjára a nagykónyi születésű Romvári József decsi lakos. Romvári 1956. október 25-ét követően bandába verődve járta Decs utcáit, megzörgette a vezetők ablakait, kötözködött az utcán és a kocsmában. A társaival összegyűjtött néhány vadászfegyvert, de azokat nem használta, tettlegesen senkit nem bántott, erőszakos cselekményt nem követett el. E magatartásért először 14 év börtönre, majd az ügyész fellebbezése után halálra ítélték. Az ítéletet 1957. június 5-én hajtották végre. A bűne - a hivatalos indoklás szerint - „az államrend és a Népköztársaság megdöntésére tett kísérlet. "

87 1961. december 13-ig - a hírközlés általam nem ellenőrzött adatai szerint - az országban összesen nyolc Tolna megyei születésű személyt végeztek ki politikai cselekedetekért.

88 A nemzeti bizottságokban és más „ellenforradalmi szervezetekben" résztvevők pere Tolna megyében 1959 végéig tartott. A letartóztatott, meghurcolt több száz főből 65 személyt ítéltek 1-10 évig terjedő börtönre. 5 pedagógust állásából elbocsátottak, 51 ellen valamilyen büntetést alkalmaztak, ebből 27-et áthelyeztek.

89 A nem bírósági úton leváltott, elbocsátott hivatalnokok, rendőr- és katonatisztek, gazdasági vezetők számáról nem rendelkezem adattal. A lezajlott perek a megyében nagy visszhangot keltettek. A tárgyalásokon kínos jelenetek is lejátszódtak, mert a vádlottak bizonyítani tudták, hogy a párt akkori vezetőinek megbízásából vállalták el azt a funkciót, amelyért most felelősségre vonták őket. Tevékenységüket - mint láttuk először megköszönték, egy darabig szemet hunytak fölötte, majd kegyetlenül megtorolták. Vagyis a hősökből először megtévesztettek, majd árulók lettek. Ennek szellemében fogalmazódott meg az 1957 májusi pártértekezleten, hogy... „... Aki megbocsátó szellemet diktál, az ellen határozottan fel kell lépni, aki ellenforradalmár volt, arra sújtson le a nép keze..."

90 Az indokolatlanul kemény megtorlás okait keresve bukkantam rá Dobronoczki Gyulának, a megyei pártértekezleten résztvevő központi bizottsági kiküldöttnek azon megállapítására, amelyből nemzetközi összefüggésekre is következtethetünk: „... Nekünk kötelességünk a nemzetközi mun95