Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

te és a komáromi várban szolgáló Dénes nevű fivérével együtt a német biro­dalmi nemesség soraiba emelte. 12 A Perzl fivérekről és utódaikról közel egy évszázadon át nincs használ­ható dokumentum. 1697-ben Perczel Tamás (feltehetően a név módosulása a magyarosabb kiejtés következménye) szolgálatai elismeréseként I. Lipót­hoz magyar nemességért folyamodott. A Veszprémben elismert személyi­ségnek számító kereskedő e kérelmére megkapta a nemesítő és címerado­mányozó királyi oklevelet. 13 Az a tény, hogy Perczel Tamás felségfolyamod­ványában említést sem tett ősei birodalmi nemességéről, holott azt honosít­hatta volna, mint számosan tették ebben a korban, és erre a király 1687-től országgyűlési jóváhagyás nélkül is jogosult volt, arra utalt, nem volt tudomá­sa II. Rudolf császár adományáról. Erre enged következtetni az új címerkép is, amely az 1593-as „oroszlános" címer helyett „medvés" címerállattal ké­szült. Nem ismeretes, hogy miként szerzett tudomást az elődök nemességé­ről, de az tény, hogy közel két évtizeddel később Perczel Tamás, Mihály és István nevű testvérével együtt kérte III. Károlytól Rudolf császár által ősei­nek adományozott német-római birodalmi, illetve a kérelmező Tamásnak 1697-ben adományozott magyar nemesség megerősítését és leszármazott­jaikra történő kiterjesztését. A Magyar Kancelláriához benyújtott kérelem­hez igazolniuk kellett, hogy Perzl János az ő ősük volt. Az 1717-ben kibocsá­tott királyi diploma a kérelmet teljesítette és címerállatként az „oroszlános" címer használatát engedélyezte. 14 Perczel Tamás két fia közül József került Tolna megyébe és tekintendő a bonyhádi Perczel nemzetség alapító ősének. Az ellenőrként 1727-ben a Tolna vármegyei számadások felülvizsgálatával megbízott férfiú sikeres munkája elismeréseként hamarosan választott vármegyei aljegyző, majd jegyző lett. 15 Tekintélyét bizonyítja, hogy 1735-től 17 éven keresztül a várme­gyei közigazgatás irányítójának, alispánjának választotta a vármegye köz­gyűlése. 16 Közben birtokügyletei eredményeként egyre számottevőbb vagyon­hozjutott. Igazán jelentős birtokossá akkor vált, amikor 1743-ban sógora és apósa közreműködésével 45 000 forintért megvásárolta báró Schilson János Mihálytól Bonyhád, s Fülöpszerdahely felét, Cikó, Széplak, Csöcske, Esz­ter, Ófalu, Zsibrik egészét. Számításaink szerint a terület 14000 jugerumot meghaladta, mintegy 10 000 kat. h. nagyságú volt. Vásárlása évtizedeken ke­resztül ellentmondások, perek sorozatához vezetett a vételi előjogra apel­láló Somogyi-Kéthely örökösök, az eladó báró fia majd unokája valamint a Perczelek között. A megvásárolt birtokra Perczel József donatios levelet kapott és szolgá­lataiért Mária Terézia ugyanezen oklevelében a Bonyhády előnév használa­tárajogosította fel. 17 Perczel József nem érte meg a per befejezését, hiszen az halála után közel negyedszázadig tartott. A birtokvásárlásra felvett hitelek törlesztése, a perlekedés és a nagy gyermekáldás egyaránt a birtokok zsugo­9

Next

/
Thumbnails
Contents