Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Kolta László: Perczel Béla és a bonyhádi Hűséggel a Hazához! • 33

voltak hajlandók az egyházi népiskolák és a templomok kapuit kitárni a rasszelmélettel fanatizált militarista nevelés számára, és elzárkóztak az ősgermán mítoszra épülő hitleri újpogányság elől. A történetírónak abban teljesen igaza van, hogy az egyházi értelmiség valóban „a nemzetiszocializmussal és a marxizmussal ugyanazon elvi alapról állt szemben.*

9 d) A náci ideológiát nem a hazai svábok találták ki 1987-ben a 300 éves együttélés című nemzetközi történészkonferencián hangzott el a következő kijelentés: „A magát... nemzetiségi létében fenyegetettnek érző magyarországi németség körében kialakult egy olyan irányzat, amely... egyre inkább külső támaszt keresett és talált."

90 A dél-dunántúli svábok fenyegetettségéről csak annyit, hogy 1930 tájáig nem voltak kisebbségi sérelmeik. Ezt igazolja az 1930-ban Bonyhádon német nyelven kiadott, 290 aláírással megerősített Declaration: „Őseink szabad akaratukból vándoroltak ide, és önként választották Magyarországot hazájuknak. A magyar nemzet két évszázadon át barátságosan bánt velünk, és sem bennünket, sem elődeinket nem nyomta el. A javakból ugyanúgy részesedtünk, mint magyar testvéreink; Kossuth és Nagyatádi földreformja idején a felaprózott közép- és nagybirtokok akadálytalanul kerültek a birtokunkba. Felekezeti iskoláink és templomaink állami támogatásban részesültek, szabadon dönthettek az oktatás nyelvéről... Soha nem akadályoztattunk meg anyanyelvünk használatában, német dalaink éneklésében, népviseletünk és hagyományaink ápolásában. Könyvtárainkban és olvasóköreinkben folyamatosan ápolhattuk népi kultúránkat, valamint gazdasági és kulturális előadásokat hallgathattunk meg. A hivatalokban és intézményekben - amennyiben nem tudtunk magyarul - szívesen hallgattak meg bennünket anyanyelvünkön... Szabadon jelenhettek meg újságjaink. Soha senki nem akart minket erőszakkal asszimilálni; és nyelvterületünk inkább növekedett, mintsem csökkent. Anyanyelvünk, származásunk és nemzetiségünk sem kisebb, sem magasabb hivatalok betöltésénél nem jelentett hátrányt a számunkra. Iparosainkat, munkásainkat és kereskedőinket az országban mindenütt szívesen fogadták. A magyar ember a honi németet barátjának és testvérének tekintette... Az immár 200 esztendeje tartó testvéri viszonyban kívánunk együtt élni... Szeretnénk fenntartani a régi viszonyokat és állapotokat, amelyek lehetővé tették, hogy megtartsuk anyanyelvünket, ápoljuk népi kultúránkat, szabadon fejlődhessünk, és mindenütt az országban szabadon érvényesülhessünk. "

91 Mindazok, akik két emberöltővel ezelőtt itt éltek a Völgységben, bizonyíthatják, hogy a bonyhádiak nyilatkozata valós helyzetet rögzített. Éppen ezért háborodtak fel az 1930 táján felerősödő propaganda ellen; ezért tiltakoznak a pángermán-náci eszméket terjesztő „Bleyer és Gündisch újabb politikája ellen", s ezért szólítják fel „a szélsőséges irányzat vezetőit, hogy ne akarjanak bennünket felszabadítani" - olvashatjuk a Declarationban. A felforgató eszméket Németországból importálták. A „volksdeutsch" egyetemi és főiskolai hallgatók Wandervogel-mozgalma a germán „ Über60