Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Kolta László: Perczel Béla és a bonyhádi Hűséggel a Hazához! • 33

sódhatott össze a volksdeutsch és kisgazdapárti vonal, mint az 1935. évi választáson. A bácskai sváb származású, de két évtized óta már Tolna megye közéletében jelentős szerepet játszó Klein Antal hajlandó volt a választókerület-cserére a jószolgálat érdekében. Klein fölényes, 80 százalékos győzelmet aratott, ami ékesen bizonyítja, hogy 1938 elején a völgységi svábok döntő többsége még elutasította a hitleri faj elméletet és a pángermán eszméket. A politikai erőviszonyok azonban rövidesen megváltoztak. A felgyorsuló német birodalmi sikerek (1938: Anschluss,, München, Csehszlovákia feldarabolása, az I. bécsi döntés, a Volksbund megalakulása; 1939: a cikói pángermán demonstráció) megszédítették a semleges és tétova sváb tömegeket. Ebben a légkörben került sor 1939. május végén az esedékes országgyűlési képviselő-választásra. A Völgységben most az okozott teljes zavart a fejekben, hogy a hazaárulás vádjával többször megbélyegzett bonyhádi orvos, Mühl Henrik, a Volksbund egyik országos társelnöke a Magyar Élet Pártja (MÉP) színeiben indult, tehát kormánypárti jelöltként. A mandátumának megtartásáért vele harcba szálló Klein Antalnak nagyon megcsappant az esélye a guruló márkákkal és a magyar kormány segítségével is megtámogatott, immár legális Volksbund-kampányban. A korteshadjárat során már érzékelni lehetett a náci eszméktől megittasultak elsöprő diadalát. Klein Antal hívei és szószólói a Kisgazdapárt és a pártonkívüli magyarhű svábok soraiból kerültek ki (Bauer József plébános, Kolep Keresztély mórágyi és Probszt József teveli parasztgazda, Gömbös Miklós, Kunszt Henrik, Tomka Gusztáv gimnáziumi tanárok, Lehmann István bonyhádi orvos stb.). A korteshadjárattól Perczel Béla az utolsó napokig távol tartotta magát. Bonyhádi magányában mindvégig szemmel tartotta a Völgységben dúló politikai versengést, a volksbundisták tisztességtelen demagógiáját. Amikor úgy látta, hogy Mühl Henrik győzelme elkerülhetetlen, közvetlenül a szavazás előtti napokban Az Est című országos ellenzéki napilapban, valamint a Kisgazdapárt megyei hetilapjában, a Tolnamegyei Hírlapban nyílt levelet tett közzé, hogy mentse a menthetőt. Arra kérte a megye választópolgárait, hogy a Kisgazdapárt megyei lajstromán első helyen szereplő Klein Antalra adják le ún. listás szavazatukat (az egyéni képviselő-választás mellett az 1939. évi választáson alkalmazták először a pártlajstromokra való szavazást). Perczel ugyanis Kleinről jogosan föltételezte, hogy megfelelően fogja képviselni a magyar országgyűlésen a Volksbundtól magukat távol tartó német ajkúakat. Perczel Béla felhívásáról, Tolna megye választóihoz írott nyílt leveléről - amelyet jegyzetünkben teljes terjedelmében idézünk

35 - a kormánypárti Tolnamegyei Újság mindössze rövid hírben tudósított. Mivel a lap pártpolitikai szempontból a volksbundista Mühl Henrik oldalán állt, maliciózus megjegyzést fűzött a közléshez: „Éppen Perczel Béla volt az, aki a bonyhádi kerületben viselt mandátumának szinte meggondolatlannak nevezhető visszaadásával előidézője volt annak az általa áldatlannak nevezett harc45