Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Nagy Károlytól: Gróf Széchenyi István mint nyilvános személy (public caracter) - forrásközlés • 157

Minden tárgytól vissza vo«w/5z[échenyi] noha nagy részét ön maga hozta életbe és mozgásba - mihelyt munkások találkoztak, ügyesek és jellemesek. Ő nem őrült annak, de idejáitfelfogván más, v[agy] életbe kívánta léptetni v[agy] nemesíteni azt nemzeti szellemben; ő egyedül akart vezérkedni, ő csak paran­csolni szeret, mint igen élénk kifejezése, a legg vastagabb önkénynek, millyent szüle minden elkorcsosult társaság. De miként lehetne és ki volna képes egyeztetni Gr. Széchenyi] modorát és eljárását egykori nyilvánított vezér szerepi irányával vagy feladásával? ő a nemzetet tehát faját és vérét vérig csigázta szünetlenül, csak vájkált turkált an­nak szivében és sárba gyúrta minden érzelmeit minden lelki mozdulatát. Mely boldogtalan modor annál ki a' modor ellen kell ki és a' szerepekfelcseréléséről handabandáz! v[agy] tán ugy akart Széchenyi] tenni mint mesélik azon okta­lan szülőkről kik gyermekeiket szünetlenül kokányozták és dögönyözték hogy - vígak legyenek! az ut egyenes ellenkezőleg a' bizalom nyeréshez a'szeretethez, a'vonzódáshoz, a' simpátiához. Igen is a'katona megköszöni hogy félig agyon verték szerelmes parancsnokai mert a' Káplár pálcza meg a' vessző édes gyógy szerek, jótétemény. Éppen csak az ideajárás határoz. Korunkfeladata az ön bizalom, az ön becsülés, a' bátorság nyerés. Miden hazafiak, de különössen a' tettleg működő hazafiak egyik leggszentebb köte­lessége a' nemzetet erősíteni; nemzeti hitében, felemelni, nemesíteni, ki ennek ellenkezőjét teszi, arról joggal elmondhatni, hogy sírba dönti a hazát * I a 'pat­riota felkereste volna a rokon kebleket, erősíteni törekedett volna azon kötelé­keket, mellyek tartják együtt kölcsönös bizalomon alapulván a hazáért köz­munkálo szét szórt erőt. GrofSzécsényi képtelen és irtózatos tant álitfel a gya­núsításról s' annak szükségét bizonyítgatja zavart ideajival értelem nélküli szavaival. Itt csak a könnyelműség maximuma fedi az erkölcsi sülyedés mély­ségét / Agyarkodik a Magyar ellen több ellenséges elem, szünetlenül agyarko­dik és dühössen az osztrák, agyarkodik a'Slav és német elem. Megtámadása lealacsonyitasa a' napi renden vannak, de ki védi őt ki emeli őt, ki buzditja öt? Gr. Szécs[ényi]segél az agyarkodóknak. Az ön bizalmát elvesztett nép és nemzet, lealacsonyul minden férfiúi erényből kivetkezve süllyed baromi állapotba az önkény pálczája alá. Száza­dokon keresztül nyomatik le és alább a magyar és már már oda nyújtja nyakát hóhérjainak, minden önvédelmi vágyával felhagyván, a természet által minden álatba öntött ösztönt is megtagadván. GrofSzécsienyi] segít az osztráknak. ­Pedig a' magyar - mint a' teremtő kezéből kikerült sokkal, sokkal jobb agyag mint valamennyi Szomszédja, Mióta Gróf Szécsirnyi]felvallott kormány ember és osztrák hivatalnok, pártolása és támosztása az osztrák Kormány­nak, egyik kötelessége lett, azért is csak kérdezhettyük mennyi idő kellett és mely irány hogy e'felejteni nem tudó bécsi Cabinet - £z[échenyi]-í azomban soha sem tartó veszedelmes embernek - kegyelmébe vegye a Grófot?L. exqua­tion était bien long 60 a'hazafiak sorbani megtámodása, megtámodása minden nemzeti mozdulatoknak, közötte a' védegylet és az ön adozhatás* I a' védegylet több üldözőjének hozott dicsőségetfejére I sejditetik az Epocha 61 kiterjedését de 169

Next

/
Thumbnails
Contents