Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Nagy Károlytól: Gróf Széchenyi István mint nyilvános személy (public caracter) - forrásközlés • 157

a hazafiban tehát tetemes döfés a' Nemzeti szivbe, erkölcstelenités. A jelenet világos volt a'gondolkozó előtt, világos lett végre átaljában, mert itt is csak, természetes okokkal van dolguk. Széchenyi szóban, Írásban, tettben ugy lépett fel mint valóságos sociális reformer, s mint Hlyen nyilt karokkal fogadtatott, mert a' reformokat az egész ország kívánta, akarta; nem akarja többé ma, és miért nem? Mozgásba jött a' Nemzet, de mozgásba hozta a felriadt osztrák kormányt is, az egyik természete szerint Nemzeti és sajátságos reformokat akar szinte nemzeti, alkotmányos utón; a' másik osztrák reformokat osztrák utón, az Absolutismus kedvencz modorában. Első iratait Széchenyi közre bocsájtván, a'sajtó álapotja olyan volt mint ma, milyen lesz in aeternum™ az osztrákpolitia alatt, a'kis tágitási experimentumot

29 is hasznára tudáfordítani -par la grace despatriotes

30 - a'gyűlöletes megyei szerkezet gyökereit szétvagdalván. Össze szedi első köteteiben Széchionyi] mindazt mi a'Nemzet éltében akadály, a'kifejlődés útjában áll, a' reformokat sürgette. De ki vigye ki a' Reformokat? Széchienyi) csak zavart, buzdított, korbácsolt, a'kormány mélyen halgatott, fülelt. Pezsget éspezsget a' haza; fiai mozdultak, és cselekvést akartak, kezdenek is, Széchenyi megijedt, tüz-tüz, kiabál, és a' kormány áldozatul börtönözi a' Patriótákat. Az ijedtség üdvös dolog, mert gyakorta menekül az ember általa, had veszszen más. De ez már nem politica, hanem tulajdon; azért is nézük a dolgot tovább. Nem lehet tisztán kimutattni Széchisnyi] első irataiból hogy ő valaha nyíltan lépett volna föl a' nyomorult kormány kiáltó hibái, rosszasága, képtelensége ellen; Huszáros vagdalkozásaijobbra balra azonban, és a' tagadhatatlan nemzeti természete szóban forgó reformjainknakjoggal hajoltatták a' hazafiakat és a' Nemzetet kedvenczük felé. Csak hamar mutatkozott a' két szék közti csücsüléstöli félelem, kétség kívül azon érzetre alapulván, mely nem bízik e'képességben, egyik vagy másik felett ki elégithettni. Következett a' tökéletes megfordulás, és a' kormány erőszakos; törvénytelen fellépésétől fogva, Gr. Széchienyi] következetessen és változatlanul a'Nemzet ellen, Patrióták ellen ürítette keblének tartalmát, fel hagyván Agitátori Szerepével, a' devalvátióra, a' viszanyomásra, a' leverésre törekedett, babért szerezvén. Az ily egyéniség, legyen természeti, eredeti, vagy kifejlett, de mindenesetre hibás erkölcsi organismusra mutatt. Az egyén erkölcsi mibenléte magyarázz. Nyitva ál előttünk ezen ember mint senki más, cselekvési szollanak, de főleg iratai, mert bátran ellehet mondani, hogy ember még nem nyomtatott anyit ön magáról mint Gr. Széchenyi, s ezen tekintetben kitűnő polczra emelkedett. Gr. Széchenyi István mint nem szónok. Igen szeret beszélni, ugy anyira, mint mondják az Olaszokról, hogy ha a'Szónok köpni talál, többi szóhoz sem jut, mert a' másik végtelenségigfolytattja a'dolgot. Ősze visza hord mindent mi zöld, nagy szenvedélyei mesélget - a' haza veszélyben forog - és elménczkedik. Rhetoricai szabályokkal éppen nem törődik, de akárhogy teszi szerét, szünetlenül ön magáról beszél. Őt halgattni nem igen mulatságos au contraire^: beszéde nem hat, ideát nem gerjeszt, nem emel, nem buzdit, legfeljebb ha mosolygást 11 161