Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Cserna Anna: Bevezetés Nagy Károly kiadatlan Széchenyi István-tanulmányához • 149

mint nyilványos személy (public caracter) címet viselte. A szerzőt is megnevezték: „Nagy Károlytól". Nagy Károly szerzősége valószínűsíthető, ugyanis sem Hainer, sem Zöld Sándor külön megjegyzést nem fűzött a másolathoz. Változtatás nem fedezhető fel. Semmi sem mutat arra, hogy saját gondolataikat, észrevételeiket is beleszőtték volna a szövegbe. Minden bizonnyal ez a Széchenyiről szóló dolgozat a szerző eredeti fogalmazványával azonos és azzal szó szerint megegyezik. Legfeljebb a másolásból adódó tévesztésekkel, elírásokkal, betűcserékkel stb. kell számolnunk. Nagy Károlyt a lexikonok mint vegytani doktort, matematikust, csillagászt, a tudományos akadémia rendes tagját és politikai írót említették. RévKomáromban született 1797. december 6-án. Apja gyógyszerész volt, és a fiát is annak szánta. Nagy Károly 22 éves koráig komáromi, pesti, kolozsvári patikákban gyakornokoskodott. Apja 1819-ben Bécsbe küldte, ahol vegytant, természettudományokat hallgatott, és ezekből doktorátust szerzett. Ezekben az években fogott hozzá a nyugati nyelvek tanulásához, sőt emellett mennyiségtani és nemzetgazdasági tudományokból is szakképesítést nyert. Nagy Károly az utolsó polihisztorok egyike volt. Egy rövid ideig csillagászként dolgozott. Számos matematikai szakmunkának is szerzője. A matematikusok, a csillagászok napjainkig jegyzik tudományos eredményeit. Valójában gazdasági-, pénzügyi tanácsadói munkája biztosította a megélhetését. Előkelő ismerősei révén Károly Lajosnál, Kaunitz hercegnél kapott állást, az utóbbi eleinte főpénztárnokként, majd pénzügyi tanácsosként alkalmazta. Megjárta a nyugati országokat, egy évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban. Utazásai során tanulmányozta a nemzetgazdaságokat, a nevelésügyet.

3 A hazai kilátások kevéssé voltak kecsegtetőek számára, ezért Bécsben maradt.

4 A magafajta művelt, jól képzett, világlátott, polgári államban gondolkdó, ugyanakkor vagyontalan, polgári származású ember számára az állami hivatal és a nagybirtok kínálta munkalehetőségen kívül más nem adódott a korabeli Magyarországon. A felkészültségük és a lehetőségeik közti távolságot legtöbbjük lelki problémaként élte meg. Ebből fakadt ellenzékiségük és netán republikánus voltuk.

5 Nagykárolyok és hainerignácok a liberálisok táborán belül is a radikálisok közé tartoztak. Ők azok, akik nem tudták elfogadni a 40-es évek Széchenyijét, holott - paradox módon Széchenyi által felébresztett szellem követői voltak. Nagy Károly 1832-1836. évi és az azt követő országgyűléseken gyakran megfordult Klauzál Gábor, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc társaságában. Közíróként is az 1830-as években tűnt fel. Életrajzi adatait közlő források nemigen foglalkoztak politikai publikációival. Mindössze Daguerreotyp címet viselő írásáról szóltak, amelyben éles gúnnyal ostorozta a hazai viszonyokat. Cikkeit a Pesti Hírlap, Tudományos Gyűjtemény, Figyelmező, Hírnök, Athaeneum közölte.

6 1845-ben Bécsből Bicskére költözött, és Batthyány Kázmér Fejér megyei birtokainak gazdasági ügyeit rendezte. A grófhoz 1838-tól barátság fűzte, neki köszönhette több neveléssel kapcsolatos könyvének kiadását.

7 Az 1848/ 49-es eseményeket kívülállóként szemlélte, mégis a bukást követően politi150