Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

várőrséget hívatta, majd Perczel Miklóst vasra veretve a várbörtönbe záratta. Ezt követően levélben fordult a kormányhoz, követelve az ezredes haditörvényszék elé állítását. Az igazi ribillió csak akkor következett be, amikor Perczel Mórnak tudomásárajutott öccsének helyzete. Az őrséget félresöpörve berohant a minisztertanács ülésére és azonnali teljes elégtételt követelt a Perczel család számára. „Fellépésével több kárt, mint hasznot hozott a karcerben sínylődő öcscse számára, és csak az egykori nevelőnek, Vörösmarty Mihálynak a józan intervenciója tudta kiszabadítani saját vára börtönéből a várparancsnokot. "

35 Ez az intermezzo csak egy, de nem az egyetlen hasonló esemény volt a magyar szabadságharc időszakában. A vezetők, vezérek hatalmi vetélkedése, a sértődöttség, a mellőzöttség érzése mindennapi eseménynek számított. Megosztotta az erőket akkor, amikor az együttgondolkodásra, az összefogásra, az együtt cselekvésre a legnagyobb szükség lett volna. És mint láttuk, a korábbiakban e helytelen magaviseletben ugyanúgy élen jártak a Perczel fivérek, mint a csatamezőn. Ennek egyik jele, hogy amikor Görgeyről Perczel tábornok úgy vélte, hogy áruló, nyílt parancsban bízta meg Perczel Miklós ezredest Görgey tábornok letartóztatásával.

36 Ez lett volna azután a valami, hogy egy ezredes egy tábornoki nyílt paranccsal letartóztatja a fővezért! Augusztus ötödikén a Perczel fivérek azzal vettek búcsút szeretteiktől, hogy a magyar ügy végleg elveszett, ők török földre menekülnek, hiszen a győztesektől kegyelmet nem remélhetnek. Sokan gondolkodtak hasonlóan. A Maros hídja melletti fogadóban töltött éjszaka látták a fejvesztett menekülést, amint az ország különböző vidékeiről érkező „ezer-meg ezer szekér rakva férfival, asszonnyal, gyermekkel, a nép minden osztályából" fejvesztetten menekült a közeledő orosz és osztrák csapatok elől. Az éjszaka csendjét felverte az egymásba tóduló roppant tömeg zaja, az átkozódás, a szitkozódás. Asszonyok, gyermekek sikoltozása, sírása borzolta a túlfeszített idegeket. Megdöbbentő és elszomorító látvány volt, amikor a pontonhídról vízbe forduló kocsi után nem nyúltak segítő kezek, mindenki csak a túlpartra igyekezett, szinte egymást letiporva. Augusztus hatodikán Rékáson találkoztak Bem Józseffel, aki Perczel Mórt hadtestparancsnokának kérte fel. Mór csatlakozott ugyan Bemhez testvérével együtt, de vezérletet, felelősséget nem volt hajlandó vállalni. Mint Perczel Miklós naplójából kiderül, Bem nem játszott tiszta lapokkal: nem közölte, hogy az erdélyi hadsereg gyakorlatilag már nem létezik, hogy a csatákban a cári túlerő felmorzsolta. Augusztus 9-én hajnalban érkeztek Temesvárra, hol teljes káosz fogadta őket. Vécsey Ernő tábornok azt sem tudta, hogy a főparancsnok Dembinszky Henrik csapatai hol helyezkednek el, csak annyit tudott, hogy a közelben. Bem József a vezérletet átvette, de sem saját, sem a császáriak erőiről nem rendelkezett világos képpel. Perczel Miklós számos megjegyzéssel bírálja Bemet, aki az erők összpontosítása nélkül - mindössze néhány zászlóaljjal -, a tőle megszokott vehemenciával vette 15