Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

száma. Ezek irányítására 9 területi malomipari központot hoztak létre. 1950ben újabb államosításokkal, 1951-ben állami igénybevétellel, 1952-ben pedig állami megváltással további 700 kismalom került állami tulajdonba. A többi malom beszüntette működését, illetve valamilyen oknál fogva bevonták iparengedélyüket. A nagyszámú állami malom irányítására a malomipari központok helyett 1950-ben létrehozták a Malomipari Egyesüléseket, általában megyei tagolásban.

144 A Tolna megyei malmok 1950 végétől a Baranya-Tolna Megyei Malomipari Egyesülés, majd 1951 második felétől a különvált Tolna Megyei Malomipari Egyesülés irányítása alá tartoztak. Érdemes végigkövetni a malmok irányításának változását. 1956-ban ugyanis újra összevonták a két megye malmait a Baranya-Tolna Megyei Malomipari Egyesülésbe, majd 1957ben a szervezet átalakult Baranya-Tolna Megyei Malomipari Vállalattá. 1962-ben egyesítették a malomipari és a terményforgalmi vállalatokat, a Tolna megyei malmok ismét leváltak Baranyától és a Tolna Megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat üzemei lettek. Ez a cég 1964-ben Tolna Megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat lett. Ma Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a neve. Az ipar általános irányítása kezdetben a Könnyűipari Minisztérium, ezután 1951-től az Élelmezésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott, Malomipari Főosztály, majd Malomipari Igazgatóság néven, 1962-től Malomipari és Terményforgalmi Igazgatóságként, 1964-től pedig Gabona Trösztként végezte az iparág irányítását. A malmok a malomipari központok alatt önelszámoló vállalatok voltak, az egyesülések alatt jogilag önállóak, de pénzügyileg már nem, míg a megyei vállalatok keretében már csak a vállalatok üzemegységeiként, gyakorlatilag nagyon kevés önállósággal. Itt azonban még nem ért véget a szervezet átalakulása. 1965-től ugyanis a vállalaton belül, járási határokhoz igazodva, létrehozták a körzeti üzemeket, amelyek az adott járásban lévő malmok, takarmánykeverő üzemek és felvásárlóraktárak közvetlen irányítására hivatottak. Az átszervezések szoros összefüggésben voltak az iparág ún. racionalizálásával, vagyis a malmok számának csökkentésével. Az 1948-ban végzett országos felmérés szerint abban az évben Magyarországon 2282 működő malom volt.

144 A malmok száma országosan 1955-ig 808-ra, majd 1965ig 192-re csökkent.

145 Ezzel együtt természetesen az egy malomra jutó őrlőkapacitás az ötszörösére nőtt. Ezt a megmaradó malmok átszerelésével érték el, amihez kezdetben a leállított malmok jó állapotban lévő gépeit használták fel.

146 A megmaradó malmok átszerelését részben az 1950-ben létrehozott Malomszerelő Vállalat, részben az egyesülések karbantartó-szerelő brigádjai végezték. Az átszerelésre nem kerülő malmok „házilagos"módon is végrehajtottak olyan intézkedéseket, amelyek - különösebb befektetés nélkül - kapacitásnövelést eredményeztek. A Tolna megyei malmok racionalizálási és műszaki fejlesztési tervét 1951. szeptember 6-án tárgyalta a Malomipari Egyesülés vezetése, az Élelmezési Minisztérium és a megyei 140