Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

elhelyezni, hogy a folyó áradását, apadását követni tudja. Megoldásként a lapátkereket két hajótestre helyezték és a forgásenergiát változtatható hosszúságú hajtószíjjal vitték be a parton álló malomházba. A továbbfejlesztés módja ebből adódott: az egyik hajótestet nagyobbra építették, házat helyeztek rá és ebbe szerelték be a malomgépeket. Az így már teljesen úszó malomegységet a part mellett helyezték el és bejáróhíddal, valamint támaszfákkal és kötelekkel szilárdan a parthoz rögzítették. A hajómalmok szaporodásával kevés lett a hely a part mellett, hiszen egy-egy nagyobb helységnek negyven-ötven hajómalma is volt. Ezenkívül a part mellett nem voltak mindenütt a malom működtetéséhez megfelelő áramlási viszonyok. Az egyre jobban fejlődő hajózás vontatási útjait is szabadon kellett hagyni. A malmok „elhagyták" a partot, „beköltöztek" a folyónak a parttól távolabb eső szakaszaira, ahol már nem volt szilárd összeköttetésük a szárazfölddel, de ahol a víz folyásának kedvező szakaszát választhatták. A kedvező szakasz megválasztásának azonban feltételei is voltak. Takács Sándor írja: „...sajátosjelenség, hogy a XVI. és a XVII. században a nagy folyóvizeinken, a Dunán és Tiszán sokkal kevesebb malmot találunk, mint a kisebb folyókon. "

u Ennek okát abban látja, hogy a XVIII. század végéig nem ismerték, illetve nem alkalmazták a magyar hajómalmok kikötésénél a vasmacskát és a vasláncot, a vesszőből font kötelekkel pedig a nagy vizek közepén nem boldogultak, tehát inkább a part közelében maradtak. Idővel vastagabb tölgyfaágakból készítettek vesszőkötelet, czejtét (czöjt, czetyka) és ezt malomszegekhez kötötték. A malomszeg jó erősen megvasalt cölöp volt, melyet a víz fenekére vertek le. Ahol a Duna feneke homokos vagy sziklás volt, a malomszeg helyett hatalmas, erre a célra készült kast kötöttek, azt kővel megtöltötték, a vízbe bocsátották és ehhez a kétszáz mázsánál(!) is nehezebb kashoz kötötték a malom czöjtit.

15 A hatalmas kasok és a malomszegek azonban egyre több bajt okoztak. A kasok miatt eliszaposodik a folyómeder, mind a kas, mind a malomszeg akadályozza a halászatot és az egyre nagyobb mértékben fejlődő hajózást. Ismerünk 1738-ban kelt császári udvari rendeletet, amely a hajózás veszélyeztetése miatt utasítást ad a hajózási útban lévő malmok áthelyezésére.

16 Mária Terézia 1751-ben kiadott rendelete előírta a „közönségre nézve ártalmas malmok" megszüntetését. Az ártalmas malmok közé sorolták többek között azokat a malmokat, amelyek a hajóvontatást akadályozták.

17 Az intézkedéseket elsősorban a hajózáshoz fűződő hadászati és kincstári érdekek tették szükségessé.

18 Ugyancsak a hajózás érdekében született újabb rendelet 1772-ben; „a malmok czöjt helyett vasláncot, malomszeg helyett vasmacskát használjanak".

19 A rendelet végrehajtása nem ment túl gyorsan. Még 1841-ben is figyelmezteti a megyét a helytartótanács: „gondoskodjanak róla, hogy a malmok ne kasokhoz, hanem horgonyokhoz köttessenek".

20 Hasonló leiratokat találunk 1843-ból, 1846-ból

21 és még később is. Véglegesen az 1885. évi 123