Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Szitkovics Sándor: A dunaföldvári malmok története • 121

Szitkovics Sándor A DUNAFÖLDVÁRI MALMOK TÖRTÉNETE DunafÖldvár Tolna megye legészakibb települése. Környékén Annamária néven megerősített római tábor volt. Földváron II. Béla király létesített bencés monostort.

1 A középkorban gazdag vásár- és kereskedelmi központként tartották számon, mindig fontos dunai átkelőhely és kikötő volt. Török adózási feljegyzésekből ismerjük, hogy egy 1580 körüli Péter-Pál napi vásár jövedelme 20 000 dinár volt, nem kevesebb, mint a város kétévi adója.

2 A török kiverésekor a város terjesen elpusztult. 1686. szeptemberben egy Pécs alá siető osztrák tábornok Földváron élő embert nem talált. A várost ezután a visszaköltözők és új települők annyira felfejlesztették, hogy 1703ban Lipót király mezővárosi rangra emelte.

3 A kuruc szabadságharc alatt Földvár többször gazdát cserélt és elpusztult, a harcok után azonban ismét újjáépítették és benépesült. 1750-ben egyharmada a lakosságnak német telepes volt. 1794-ben 1141 házát 1225 család lakja, ebből 215 iparos, lélekszáma 6000.1829-ben 9990 lakost számlál, 1857ben 13 257-et. Azon az úton volt, hogy a Duna mente legjelentősebb mezővárosa lesz. A századvégen azonban fejlődése megállt, 1900-ban lélekszáma már ezerrel kevesebb.

4 Egyed Antal 1832-ben ezt írja: „...számlál még a Dunán 40 malmot, találtatnak még több száraz, úgy patakmalmok is, a fölső és alsó tavak kifolyásainál. ...különféle mesterséget tevők 349-en vannak. * Haas Mihály 1852-ben így emlékezik Földvár múltjáról: „Őfelsége ezen jövedelmező apátsággal hol egy, hol másik egyházi személyt jutalmazott meg. A Dunaföldváriak ezen apátjaiktól igen szép és ritka szabadságot nyertek, mellyel még 1848 előtt éltek, mert földjeiket szabadon adhatták, vehették... Minden terményeikből csak tizedet adtak, a házhelyekért 2 Ft-ot, a mesteremberek 3 Ft 48 kr-t fizettek, egyéb úri adójuk, vagy terhük nem volt. "

6 Nagy Miklós 1870-ben több, mint 13 000 lakost jelez, akik szőlőműveléssel, halászattal, hajózással foglalkoztak.

7 Dunaföldvár jelentősége a XX. század elejére valóban visszaesett, átkelőhelyszerepe és piaci jelentősége azonban mindig megmaradt. E helyzetét az 1930-ban épült Duna-híd még jobban megerősítette. Dr. Krizsán László írja könyvének bevezetőjében: „...a híddal új korszak, a várossá fejlődés legújabb kori folyamata kezdődött el Dunaföldvár életében'? A kedvező lehetőségeket a második világháború megszakította. A háborúban felrobbantott híd újraépült, a város azonban nem tudott igazán újra felfejlődni. Az iparosításról született elképzelések - így többek között egy hajógyár építésének terve

9 - nem valósultak meg. 121