Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Durgonicsné Molnár Erzsébet: Az agrártermelés megindítása Tolna vármegyében 1945-ben • 103

Az 1945 április elejétől megyénkben is végrehajtott földreform jelentős birtokmódosulást eredményezett. 1945. júniusi kimutatás szemlélteti az osztás eredményét, amelynek következtében a megyénkben egyébként sem túl nagy számú és kiterjedésű nagybirtokrendszer 1/3-ára csökkent.

9 A nyár elejére kiosztásra került a 200 kat. h-nál nagyobb birtokok 34,5%-a. Juttatásban részesült 26198 személy, a megye lakosságának 9,8%-a. Járásonkénti megoszlása a következő: Járás Népesség Juttatásban részesült %-a Dombóvár 34 052 3 182 9,3 Dunaföldvár 54 702 3 948 7,2 Központi 51 559 5 646 11,0 Simontornya 34 781 4 174 12,0 Tamási 40 822 4 442 10,9 Völgységi 37 602 4 212 11,2 Szekszárdi m. v. 14 941 594 4,0 Összesen 268 459 26 198 9,8 A volt uradalmak és nagygazdaságok földjeiből elsősorban a cselédség részesült. Több helyen eszköz és szakértelem hiányában a szövetkezeti művelést választották. Megyénk sajátos helyzetbe került 1945 tavaszán, leginkább a német ajkúak által sűrűn lakott járások, mivel a földosztással egy időben a telepítések is megkezdődtek, annál is inkább, mivel a földigények kielégítésének egyik megoldásául a németek kitelepítése szolgált. A kitelepített németek helyére 50-60%-ban székelyek kerültek, de a kitelepített német lakosság jelentős része visszatért régi lakóhelyére és meghúzódott az ismerőseinél. Előfordult az is, hogy a telepes székely család adott szállást a régi tulajdonosnak. Az így bonyolított telepítések a földek megmunkálására igen nagy hátrányt jelentettek. A betelepített családok számára földjuttatás és kijelölés igen lassan haladt és addig a szántási-vetési munkák sem indultak meg. Azokban a községekben pedig, ahol még nem kezdődött meg a kitelepítés, a bizonytalanság miatt nem végeztek érdemi munkát, „... vándorol a nép ide-oda, próbálja ingóságát menteni más községekbe "- írja a Völgységi járás gazdasági felügyelője jelentésében.

10 A betelepítés az állattartásra és azon keresztül a tejtermelésre is kedvezőtlenül hatott. A rossz takarmányozás, az elégtelen gondozás, a hozzá nem értés és fejési járatlanság miatt az állatok erősen apasztottak. A száj- és körömfájás szűnőben volt, de a sertésállományban vész és bénulás pusztított. A különböző pusztulások és pusztítások miatt nagymértékben emelkedtek az állatárak, „egypár erős ló 15-25 ezer pengő, egy közepes tehén 5-6 ezer volt." Munkáskézben is hiány jelentkezett, ezért a munkabérek magasra szöktek.

11 Azonban kellő források hiányában nem tudjuk adatokkal alátámasztani és szemléltetni a járási gazdasági felügyelő által írottakat. 108